Merk Zsuzsa: Szent Ferenc leányai Baján. Háztörténet 1929-1948. A bajai Ferences Szegénygondozó Nővérek feljegyzései (Bajai dolgozatok 14. Baja, 2003)

Előszó

Előszó A régi könyvek szép szokása szerint köszöntjük az Olvasót. A könyv, amelyet figyelmébe ajánlunk, a Baján 1929-ben letelepedett Ferences Szegénygondozó Nővérek háztörténete. Tudomásunk szerint a Társulat rendházai közül csak itt maradt ránk sértetlenül kéziratos naplójuk. 1929-től 1948 márciusáig gondosan feljegyezték szorgos tevékenységük mindennapjait. Beszámolnak gazdálkodásuk gondjáról-bajáról, a város polgárainak lelkes vagy tartózkodó támogatásáról jeles vendégeikről, és aggódva figyelik az ország sorsát érintő külpolitikai eseményeket. A szépen formált betűkkel megírt lapokon sajátos történelmet írnak: egy kisváros szociális gondoskodásának epizódjait, az akkoriban nagy reményekkel kísért Egri (Magyar) Norma megvalósításának lendületét és hangulatát. A kézirat sajtó alá rendezésekor nem az volt a célunk, hogy szociálpolitikai értékeléssel elemezzük a nagy vállalkozást. Ezt megteszi a most közreadott Háztörténet, mely az idők múltával és annyi szociálpolitikai tanulmány után megbízható dokumentum arról, hogyan dolgoztak a Ferences Szegénygondozó Nővérek Baja városában, és lelkes tevékenységük miként érintette meg a város polgárainak szívét és pénztárcáját. A hagyományos (falusi, családi) közösségek íratlan szabályai gondoskodtak az elesett, elaggott emberekről, de a kiegyezést követően ezek a kötelékek lazultak a kapitalizálódó Magyarországon. Az első világháború, majd a trianoni, a monarchiaméretű gazdasági egységet szétdaraboló békével tetemesen megnőtt a társadalmi segítségre szorulók száma. A hadirokkantak, a háborúban meghaltak és támasz nélkül maradt családtagjaik (gyerekek, feleség, apa, anya vagy nagyszülő) a háború elesettjei. A szétszabdalt, piac, nyersanyag, feldolgozó ipari kapacitás szempontjából is megcsonkolt ország háború utáni gondjai, a menekültek életkörülményeinek biztosítása, a katasztrofális infláció óriási terhet rótt a társadalomra, egyházakra, társadalmi szervezetekre, falvakra és városokra. Az éppen csak talpra álló országot újabb csapás éri az 1929-1933-as világgazdasági válsággal, rohamosan nő a munkanélküliek száma. A népi írók megfogalmazása szerint a „hárommillió koldus országa" lett Magyarország, „S kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk" (József Attila: Hazám). Baja elsőként alkalmazta, vezette be az Egri Normát Magyarországon 1929-ben, alig két évvel megszületése, egri alkalmazása után. Talán nem véletlen, hogy az első világháborút, a szerb megszállást (1918-1921) követően határszélre sodródott, korábbi természetes, évszázados, földrajzi, történelmi, etnikai együvé tartozást jelentő közegéből, a Bácskából (Bács-Bodrog vármegyéből) kiszakított város, súlyos szociális problémákkal küszködve, az Egri Normában látta a megoldást. Minden bizonnyal vannak személyes okai is a Norma korai bevezetésének. Az Egri Norma kidolgozója, P. Oslay Oswald a bajai ferenceseknél tanult két éven át, s egy évig (1911-1912) a bajai Páduai Szent Antalról nevezett rendház házfőnöke volt. Kapcsolata 5