Merk Zsuzsa: Szent Ferenc leányai Baján. Háztörténet 1929-1948. A bajai Ferences Szegénygondozó Nővérek feljegyzései (Bajai dolgozatok 14. Baja, 2003)

Mellékletek - Az Egri Norma és a bajai Ferences Szegénygondozó Nővérek tevékenysége a sajtó és a források tükrében

igazán értékelni P. Oslay Oswald fellépését és legszemélyesebb alkotását: a szép fejlődésnek indult és máris bő gyümölcsöket árasztó Magyar Normát. A magyar városok szegénygondozása - a kormány rendelkezése alapján - már mindenütt ennek elvei szerint történik. Különbség csak ott van, hogy a városok egy része nem csak a gondolatot tette magáévá, de végrehajtójául azokat a Ferences Nővéreket állította, akiknek társulatát a szegényügy gondozására Szent Ferenc szellemében szintén P. Oslay Oswald hívta életre. Ezek a városok maguk között is különbséget tesznek, mintegy rangsorul latolgatják, melyikük mikor vezette be az akkor még csak „Egri Normát", mikor hívta meg a Ferences Nővéreket. Baja szinte még Egernél is különbnek tartja magát. Ebben a városban azt mondják, hogy az „Egri Norma" csak azért lett egri, mert P. Oslay abban az időben épp Egerben működött. Baja azonban az első, mert magától vette át, sőt az intézeti gondozással tovább is építette az addig csak a külső gondozásban tevékenykedő Normát. Az „Egri Norma" Baján kezdett „magyar"-rá általánosulni. Mi az tulajdonképp, amit Pater Oslay Oswaldnak köszönhet a magyar szegényügy? Egy egyszerű gondolat és egy nagyszerű tett. Maga a gondolat annak felismeréséből adódott, hogy ha a Trianonban lesújtott, kifosztott magyarság nem képes az egyes tényezők erején messze túlnőtt szegény ügy megoldásán eredményesen munkálkodni, nagy eredményeket érhet el összefogott erőkkel. P. Oslay Normájában egyesítette: a közhatalmat, a társadalmat és az egyházat. A tett: a Ferences Nővérek Társulatának megalkotása volt. Egész kis hadsereget állított már a szegénygondozás lelkes szolgálatába. A társadalom valójában csak adakozásra képes, adományának állandóan jó és eredményes felhasználására képtelen. A közhatóságok csak szervezni, irányítani tudnak: csak fokozni képesek a szellemi és anyagi erőket, maga a végrehajtás az ő kezükben is hamarosan elgépiesedik. Amit ebbe a munkába az egyház ad: az a hit, amely fel tudja belül is emelni az elesett embert; a gondozó szeretetet, amely becsessé, százszoros értékűvé tudja tenni az emberbaráti alamizsnát. Az ehhez szükséges melegszívű, áldozatos munkát nem lehet az élet ezer gondja közt élő társadalomtól várni; nem lehet megkapni a hatóságnak bármily lelkes, de mégiscsak anyagiakért dolgozó alkalmazottjaitól sem. Lehetett ez a gondolat bármily szép, a tett bármennyire magával ragadó: azokat az életbe belegyökereztetni, a mai közönyös, fáradt társadalommal megkedveltetni, a hatáskörükre féltékeny hatóságokkal elfogadtatni, a természetüknél fogva elzárkózásra hajlamos egyházakat a közös munkához megnyerni, ennek a nehéz munkának alázatos szolgálatára lelkes Ferences Nővérek százait sorompóba állítani - csak az volt képes, aki maga is csupa láng és lélek, szeretet és önfeláldozás. Ez a láng tisztított, ez a lélek felemelt, ez a szeretet melegített, ez a ferences-szegénységű önfeláldozás ezreket gazdagított. P. Oslay lelkesedése egész embernek életét áldozta a magyar szegényügynek. Rá kétszeresen illik a híres mondás: „Jól szolgálta hazáját!" A földit is, a mennybélit is. Bizonyos, hogy P. Oslay beírta nevét a magyar szegényügy történetébe, és én ezt az egyszerű ferences szerzetest az utolsó évtizedek egyik legjelentősebb várospolitikusának vallom. Amikor annyira fontos volt a társadalmi béke és nyugalom, akkor megoldott egy fontos társadalmi kérdést, amely nélküle sokkal nagyobb anyagi erőfeszítéssel és munkával sem lett volna ilyen eredményességgel szolgálható! 198