Merk Zsuzsa: Szent Ferenc leányai Baján. Háztörténet 1929-1948. A bajai Ferences Szegénygondozó Nővérek feljegyzései (Bajai dolgozatok 14. Baja, 2003)

Mellékletek - P. Oslay József Owald O.F.M. (1879–1962) Életrajz

eszménye. „Be kell vallanom, hogy az egri normát a modern szociális jótékonysággal szemben érzett és most már nyíltan bevallott elégedetlenségem szülte" - írta egyik tanulmányában. 1928. július 26-án a gyöngyösi káptalan őt választotta meg a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett ferences tartomány főnökévé. Az új provinciális hozzákezdhetett elgondolásai megvalósításához. Nézete szerint a szociális tevékenység megújításához alapvetően három szervezeti forma együttműködése szükséges. A Szegényügyi Hivatal, az Adománygyűjtő Hölgybizottság és hangsúlyozottan a Szegénygondozó Nővérek intézményének létrehozása. A nagy terv kedvező fordulattal indult. 1928. november 25-én az egri érsekség bejelentette, hogy a Ferences Szegénygondozó Nővérek kongregációját jóváhagyja, és erről december 4-én tájékoztatta a Szentszéket. Alig három év múltán a Ferenc-rend római generálisa, Bonaventura Marrani levélben értesítette a Gyöngyösön 1931. július 15-én összeülő provinciai káptalant, hogy P. Oswald nem választható meg újból tartományfőnöknek. A kötelező tartományi vizsgálat megállapította, hogy a generális atya rendelkezése nem szól P. Oswald erkölcsi élete ellen, de a provincia egészséges fejlődése érdekében és hogy egészen a szegényügynek élhessen, Szécsénybe helyezték. Innen könnyen igazgathatja a ludányi anyaházban a Szegénygondozó Nővéreket, és végezheti lelki irányításukat. A következő hét évben mint hitszónok és a Szegénygondozó Nővérek igazgatója bejárja az egész országot. Negyven konferenciát tart a szociális kérdésekről és a szegénygondozásról. 1938. július 5-én Szegedre helyezik, és mint a filozófia lektora, hitszónok és gyóntató megbízást kap. Országos megdöbbenést keltett a hír, hogy a Ferenc-rend legfőbb római elöljárója, Leonardo Bello minister generalis felmentette Oslay Oswald ferences atyát, volt tartományfőnököt a Szent Ferenc-rendi Mária Szegénygondozó Nővérek Társulatánál betöltött igazgatói állásából. A rokonszenves, tudós hitszónok érdekében számos intézmény, közéleti méltóság interveniált, és lelkes hívők tömege kérte a római intézkedés megváltoztatását, de hivatalos magyarázatra nem került sor. P. Majsai Mór OFM, szentföldi custos a Provinciai mozaik című kéziratos tanulmányában megemlíti a váratlan eseményt. „Bizonyos zavarok miatt jónak látta az egyházi hatóság, hogy mást nevezzen ki a Szegénygondozó Nővérek igazgatójává. Őt pedig a szociális és bölcseleti kérdések tanulmányozására külföldi tanulmányútra akarták küldeni, de ez már nem valósult meg". A szerzetesi engedelmesség határain belül, megjegyzés nélkül rögzített feljegyzés néhány sorral később más távlatot nyer. P. Majsai mély együttérzéssel, meditációs hangulatban szól apostolkodó rendtársa sorsáról. „Sajátos elgondolásait és meglátásait kevesen értették meg, és nem egy alattvalója élt vissza bizalmával. Nagyvonalúságát egyesek úgy követték, hogy elfeledkeztek a szegénységről és az alázatról, meg az engedelmességről. Akadt olyan is, aki igyekezett P. Oswald szemében jónak látszani, hogy védelmét biztosítsa, közben pedig saját kezű levele szerint készült az aposztáziára. Az ilyenek az ő jelszavait ajkukon hordozták, de szívük és életük nem sugározta a ferences lelkiség finomságait. Meg kell engedni, hogy hibáztak az egyik meg a másik oldalon is, már mint ez az emberi gyarlósággal jár". P. Oslay 1941 júniusában Budapest-Pasarétre került mint hitszónok és gyóntató. 1943-1948-ig házfőnök Egerben, ugyanott plébános, a ferences harmadrend igazgatója, a férfi kongregáció vezetője. Dr. Czapik Gyula egri érsek 1947-ben érseki tanácsossá nevezi ki. 1948-ban újra Pasarétre helyezték, ahol mint gyóntató működött 1959 márciu170