Merk Zsuzsa: Szent Ferenc leányai Baján. Háztörténet 1929-1948. A bajai Ferences Szegénygondozó Nővérek feljegyzései (Bajai dolgozatok 14. Baja, 2003)
Háztörténet (1929–1948)
20-án már haza is szállíttattuk a város kocsiján az oltárt, és siettünk beállítani az elkészült, de még nyers falak közé, hogy kipróbáljuk, hogy felel meg a keret annak méreteihez. Hát aztán volt ám ujjongás, amikor valamennyiünk gyönyörűnek találta együtt a kettőt. Persze, hogy ismét csak Jézus Szent Szívéhez röpültek hálánk meghatott érzelmes fohászai, a Szent Szívhez, aki ilyen egyszerűen és mégis isteni módon oldotta meg oltárátalakítási, vagy beszerzési problémánkat. Mindazonáltal összeült a kupaktanács, és több hozzáértő szakember megkérdezése, elbírálása és tanácsának meghallgatása után elhatároztuk, hogy a meglehetősen kopott, tarka színezésű díszeket mellőzve, átfestetjük az oltárt sima, csontszín alappal, és kissé át is alakítjuk, az alsó, rikító színű angyalokat és piros könyvön ülő Bárányt is lehagyjuk, és egyszerű, aranyozott, faragott motívummal pótoljuk helyüket. Csupán a két reliefet hagyjuk meg eredeti kivitelében. A jó tisztelendő Főnöknőtől aztán megkaptuk a gyönyörű öntött réz, román stílű gyertyatartókat is, sőt a rézfeszületet is az oltárhoz. Igen meghatott bennünket az ezen utóbbi tárgyak kiadása közben történt elbeszélése az egyik dolgozó testvérnek, amely szerint kápolnájukban nagyon szerették ezt a régi oltárt, amelynek tetején egy Jézus Szíveszobor állt kivilágítva, amely most klauzúrájuk folyosóján, egy szekrény tetejére került, szerinte meg nem felelő, dísztelen helyre. Meghatott bennünket ezen elbeszélés azért, mert hirtelen úgy éreztük, hogy Jézus Szent Szíve a mi kápolnánkban kívánja visszafoglalni trónját, azt a helyet, ahonnan a divat miatt száműzték két évvel ezelőtt. Meghatott bennünket annál is inkább ez a kézzel fogható gondoskodása Jézus Szívének, mert hiszen mi magunk nem is mertünk volna ilyen, a régi kápolnához képest hatalmas méretű új kápolnára gondolni akkor még, amikor a múlt év őszén a kápolna perselypénzéből és részben jótevő adakozók adományaiból megvettük azt a cca 1 méteres, kedves, szép Jézus Szíve-szobrot azzal a szándékkal akkor még, hogy a kis kápolna rosszul sikerült oltárképét, az olajfestésű Szent Erzsébetet átcseréljük a Jézus Szíve-szoborral. Ennek keresztülvitele azonban igen sok nehézségbe ütközött, részben a sok Szent Erzsébet-tisztelő pártfogó miatt, részben pedig azért, mert a kápolna patrónusaként egyházhatóságilag Szent Erzsébet volt megjelölve. A mi szép Jézus Szíve-szobrunkat tehát beállítottuk a mi kis ebédlőnk kredencének tetejére - milyen csodálatos -, éppen arra a helyre, ahol egy évvel később 2 méterrel magasabban került fel új kápolnánkban régi trónjára. 21-én az átalakított és renovált új ebédlőnket végre berendezhettük a régi szegényügyi iroda helyén, 26-án pedig az új kis klauzúra is elkészült mellette, ahol örömmel állítottuk fel szűkebb, kisebb cellácskáinkat, és munkáink elkészültével nagyon meg voltunk elégedve az eredménnyel; örömünk fő oka azonban mindig a szép, a nagy, új kápolna volt. 28-án Kapeczki Ibolyát fogadtuk, aki Ceglédről jelöltnek jött a bajai Szeretetházba. Rövid ittléte után azonban Nagyontisztelendő Tartományfőnöknőnk intézkedésére szombathelyi házunkba utazott el június 4-én. 31-én részt vettünk a keresztjárónapok könyörgő körmenetén 206 és délután, utolsó májusi litániánkon Sulyok Ignác ciszterci tanár urunk nevek szerint felajánlotta házunk népét Szűz Mária Szeplőtelen Szívének, az О pártfogása alá helyezve bennünket. 206 Keresztjáró napok (v. könyörgő napok): Jézus mennybemenetelének ünnepét (a húsvét utáni 40. nap, áldozócsütörtök) megelőző 3 nap, amikor a templomban összegyűlt hívek másik templomba vagy kápolnába ahol csak egy templom van, a határban lévő kereszthez - körmenettel vonulnak, s a Mindenszentek litániáját mondva könyörögnek Isten segítségéért. 141
