Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)

Nagy András: Emlékezések

latlan, a közigazgatásban teljesen járatlan emberek voltak, munkás-paraszt származásúak és párttagok, akik minden lépésüknél a párt véleményét kérték ki, a szakemberekét a legritkább esetben, mert nem volt nagy a bizalmuk a tanult emberekhez. Csak sokára és lassan lehetett meggyőzni őket a helyes útról-módról, és mire már kissé összebarátkoztak a tisztviselői karral, leváltották őket. Ők kinevezett és nem választott emberek voltak. Csak 1956 után lett egy kissé egyenletesebb a vezetőség és a beosztottak cseréjének üteme, a létszám és a személyek jobban állandósultak. Elnökeink voltak sorjában: Halasi Lajos 1950. VIII. 15.-1950. XI., Békási Béla 1950. XI.-1952. X., Farkas Katalin 1955-ig, Osztermann Béla 1955-56., Vincze Ferenc 1956-57, Farkas László 1957 óta máig (1968). A titkárok közül Sólymos István, Bódy Tibor, Tinusz Kálmán, az elnökhelyettesek közül Kecskés és Márfai alakja maradtak meg emlékezetemben. Az ügyosztályok vezetőit felsorolni nem tudom pontosan, de a pénzügyek és adóügyek vezetője jó ideig dr. Dobó Gusztáv volt és utána Hamvas József lett, és ma is ő van az élen. A mezőgazdasági osztály vezetői változtak leggyakrabban. Az anyakönyvvezető Kassai János lett és maradt. A számvevőség (könyvelőség) vezetői Nagy Péter, majd Major Ferenc lett, a kereskedelmi csoport vezetője Albert József. A legmozgalmasabb posztokra, mint amilyen a lakáshivatal és a személyzeti osztály, csak a legmegbízhatóbb pártemberek kerülhettek, és ezek mindig egyszerű, tanulatlan emberek voltak. Elképzelhető, hogy intézkedéseik is mindig szigorúan a párt irányvonala és utasítása szerint történtek. A lakáshivatalt nem bírta senki sem hosszabb ideig idegekkel. Az öreg Kricskovics bácsi, nagyon jóindulatú munkásember, örömmel adta át fiatalabb szaktársának, Makk Ferencnek ezt a posztot, majd Rácz Ferencnek az egykori kórházi portásnak. A személyzetis is gyakran változott, mégis legtovább Szelesné volt, utána Nagy Károlyné, Fejes Irén. A szociális osztály az egészségügyivel kapcsolódott össze. 1956-ig dr. Antóny János főorvos, majd dr. Vágvölgyi, majd dr. Körmendy következett, ennek halála után dr. Soltész Rózsa vette át az osztályt. A szociális ügyek vitelét végig Eckertné látta el jó emberbaráti érzékkel. Az igazgatási osztályról Göndör Józsefre emlékezhetünk. A városi főügyészek is változtak, dr. Nyiraty Zsombor után dr. Kopp Jenő volt rövid ideig, aztán dr. Bakonyi Péter, majd hosszabb pauza után dr. Tóth Béla László foglalta el ezt a reszortot. Bár az utóbbi évtizedekben már jogászkodásra a közigazgatásban mindig kevésbé volt szükség, így a főügyész üres óráiban a hangos híradó lemezjátszójára feltett hanglemezeket és közérdekű híreket szórta ki a Fő térre. Ez úgy 1960-ig volt nagyon szokásos, aztán abbahagyták, mert a piac lekerült a Fő térről a Szenes utcába, a siető járókelők meg nem sokat hederítettek a hangszóróra. Sok furcsa, 1945-ig nekünk ismeretlen szokást vezettek be hivatalosan, kötelező erővel a közigazgatásban is, de minden hivatalban, intézményben, iskolában, vállalatnál és üzemben is. így elsősorban a kötelező, körmenetszerű felvonulásokat: április 4., május 1., augusztus 20., november 7. Az első a II. világháború győzelmes befejezésének, a második a munkának, a harmadik az alkotmánynak, a negyedik pedig a dicsőséges nagy orosz forradalom ünnepe