Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)

Nagy András: Emlékezések

kával és lapáttal. Ez nagyon nehéz feladat volt akkor. Be is hívtuk az embereket, de nem jelentek meg. Ekkor a rendőrség vezetője (Lantos András mázolómester) Nagy Andrást és Puskás Mihályt kirendelte ásóval munkára büntetésből a megyeházi orosz kórházhoz, ahol egy elég szigorú, szakállas starsina volt a gondnok. Ez kiküldött minket a megyei bérházak előtti parknak a felásására, ahol ő veteményeskertet akart létesíteni. Szép márciusi, napos idő volt, és mi egymásra mosolyogva, boldogan fogtunk a büntetőmunkához, hálásak voltunk, hogy megszabadultunk egy kis időre abból az idegőrlő Robot88 munka Hivatalból. Az arra járók pedig csodálkoztak, mi vidámak voltunk. Elmúlt... a mi büntetőmunkánk is, meg az egész Robotmunka Hivatal is megszűnt 1945. VIII. 20-án. Még azután is kért az orosz városparancsnokság embereket és főleg asszonyokat krumpliválogatásra, mosásra, de ezt a munkát már megfizették, és mert az oroszok ilyenkor kenyeret is adtak, aminek akkoriban nagy szeme volt, még szívesen is vállalkoztak erre. Az orosz uszályhíd 1945 májusában hívatott bennünket a parancsnokság, és át kellett vennünk a már fentebb említett orosz uszályokból összeállított pontonhídjának kezelését és szolgálatát. Az uszályok elhagyott, szedett-vedett ócskaságok voltak, melyeket az oroszok lehorgonyoztak, beléjük ölfából máglyát építettek, és ezekre helyezték az áthidaló gerendákat, pallósort és „korlátot". Mint egy hullámvasút, mely a Duna hullámzásakor csikorgott, ingadozott minden eresztékében. A nehézséget még tetézte, hogy középen volt négy összeerősített uszályblokk, melyet hajók áthaladásakor egyben kellett leereszteni, és oldalt elhúzni, majd a hajó áthaladása után ismét bezárni. Nos, ez olyan feladat volt, amire a mi műszaki osztályunknak sem tapasztalata, sem embere nem volt. Ácsokkal, lakatosokkal, bognárokkal, egy-két hajóssal próbálkoztunk, de a szolgálatot nem voltak hajlandók az orosz felírású karszalaggal ellátott emberek folytatni. Nagy nehezen azonban akadt mentőangyalunk, dr. Bárkányi Ferenc tartalékos százados, hidász személyében - rendkívül intelligens, idősebb mérnök ember -, aki kitűnően beszélte az orosz nyelvet, ő átvette az ő 30-40 emberével a hídszolgálatot és -kezelést, ami bennünket akkor örök hálára kötelezett. A hidat egyébként 1945 augusztusában néhány uszály kivételével szétszedték, az uszályokat a jelentkező tulajdonosok megkapták. A néhány megmaradó uszályon himbálódzott a Komló-Baja közötti elektromos távvezeték ideiglenes átfeszítésének örökké elszakadási veszélylyel fenyegető három huzala, Ül. az uszályokra kitámogatott oszlopa. De erről a következő fejezetben. A város áramellátása 1944. IX.-1945. XII. között A bajai Duna-hidat, amelyen a Komló-Baja közti 35 KW-os távvezeték erősítve volt, 1944. VIII. 18-án megrongálták, és szeptember közepén teljesen lerombolták az amerikai bombázógépek. Baja áramellátás nélkül maradt, vele együtt Kalocsa és egész Dél-Bácska. A hadműveletek alatt és a menekülési