Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)

Nagy András: Emlékezések

dik a Kenderes és a Lenin téri csatorna hálózatára. Baja szennyvízelvezetési kérdése válságosnak mondható. Joggal kérdezhetné bárki: hát a város vezetősége sosem foglalkozott a vízvezeték-csatornázás kérdésével? Erre nyugodtan lehet mondani: de igen, csak mindig szerencsétlen körülmények között. 1927-ben készen volt a Becsey Antal-féle terv. Kissé elfeküdt, de hamarosan jött az 1929-34-es gazdasági világválság. 1935-ben azonban a város vezetősége ismét napirendre tűzte a kérdést, nagyszabású propaganda előadássorozattal igyekeztek megnyerni a közvéleményt. Az elgondolás minden 81 esetben a város mátéházi 5000 holdas földbirtokának eladására alapult. Minden erőfeszítés ellenére a th. bizottság egyik pénzügyi csoportja és érdekköre (Bajai Takarékpénztár) a kivitelt meghiúsította, ijesztő ellenpropagandát fejtve ki Szekszárd rosszul megoldott vízművének példájára hivatkozva. Tény az, hogy Baja földbirtokainak jövedelme a város összes személyi kiadásait fedezte, és a vízmű csak hosszabb idő múlva lett volna annyira rentábilis, hogy e jövedelemkiesést pótolhatta volna. Addig is tehát az adókat kellett volna megemelni, pedig a községi pótadó már így is 60%-os volt. - 1944-ben német cégek jöttek ajánlatukkal a vízvezeték-csatornázás megvalósítására. A város ekkor már bőven kapott volna hosszú lejáratú kölcsönt. A fordulat azonban már itt volt a küszöbön. Ezután persze jó ideig nem lehetett szó ilyen nagyobb beruházásról, mikor az országot kellett újraépíteni. 1948-ban azonban egy komoly vízügyi tanulmányt kaptunk a minisztériumtól, mely szép, színes grafikonokkal és táblázatokkal mutatta be az ország vízellátási helyzetét, és ebben Baja a második helyen szerepelt a vízellátás rendezésének sürgősségében. Reményeink újraéledtek, levelezés, tárgyalás, adatszolgáltatás is megtörtént, ismét előkerültek a Becsey-féle tervek. 1950-ben azonban értesítés jött felülről, hogy az ügyet pénzügyi „súlypontáthelyezés" miatt levették egyelőre a napirendről. Ezután már mindenféle bajai beruházási javaslatot azzal az ürüggyel hárították el, hogy „Baja túl közel fekszik a határhoz". Akkoriban kellett a hivatalokban minden szekrény és íróasztal ajtója elé lelakatolható vas keresztpántot szerelni, nehogy valahova „az ellenség keze betegye a lábát"! Az összes városi és egyéb térképeket fel kellett vinni az elnökségre, ahol azokat páncélszekrényben őrizték. A május elsejei, április 4-ei, november 7-ei nagy ünnepeken az adminisztráció összes írógépét, fénymásolókat és stencilgépet fel kellett vinni az elnökségre, és ott egy szobában lezárva őrizték az ünnep elmúltáig. A Barátok tornyában egész nyáron át őrséget tartottak, hogy az ellenség által netán okozandó foszforlapos gabonatüzeket azonnal jelenteni lehessen. Akkoriban készült végig a jugoszláv határon a Rákosi-féle védelmi vonal stb., stb. Igen, súlypontáthelyezés volt mindaddig, amíg csak a békülékenység szelleme e szemfényvesztő csacsiságokat fölöslegessé nem tette. A városnak vízvezeték-csatornázása mégsem lett, nem lett 1927-től 1944-ig (17 év) és nem lett 1945-től 1968-ig (23 év) sem. Valami csekély azonban mégiscsak mozdult. Megvannak a tervek részletesen mindkét létesítményre, 1958-59-ben megépült a csatornázás egy szakasza 40/60 cm tojásszelvénnyel a Kölcsey utcán ki a Dunáig, de haszna-