Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)

Nagy András: Emlékezések

majorokba, ahol az épületek nagyon primitívek voltak, és sok tennivalót kívántak, de komoly modernizálást nem engedélyeztek. Igaz, hogy nem is sokat jövedelmeztek azokban a mezőgazdaságokra nézve oly ínséges években. 6. Dr. Kotsis János közjogi tanácsnok, az anyakönyvnek és gyámügyi dolgoknak vezetője. Zömök, barna, nagy bajuszú, jóízű, közvetlen ember, mindenféle előkelősködés nélkül. De munkájában kifogástalan és pedáns volt, mindenkivel barátságosan komoly. „Péró"-nak nevezték a barátai, nagy sportbarát, dalárdista és derék mulatópartner. 74 7. Puhala Tibor, később Bodolayra változtatta nevét, a számvevőség és pénztár főnöke. Középmagas, sovány, őszülő ember, szúrós szemével mindenbe és mindenkibe belelátott. Abszolúte igazságos, szigorú, kevés szavú volt, de mindig emberséges és olyan megbízható, egymást minden reszortban helyettesíteni tudó gárdát nevelt beosztottjaiból, ami mintaszerű volt. Városunk pénzügyi egyensúlyának legfőbb biztosítója, akiről csak tisztelettel lehet megemlékezni, bármennyire is ő volt a garasnak fő megszorítója. A számvevőség nem száraz leckéztetője, hanem jóakaratú együttműködés szellemében volt oktatója és vezetője a pénzügyi előírásokban járatlanabb ügyvezetőknek. E tekintetben Bráde Rezsőt kell különösen kiemelnem, mint aki soha nem küldött vissza aktát elvető javaslattal, hanem elment az illető kollégához, és megmagyarázta neki a helyes intézkedési módot, és átalakítva kérte vissza az aktát. 8. Horváth Béla műszaki tanácsos, az osztály vezetője, az elképzelhető legjobb kolléga és munkatárs, mindenben kész segítő, és ha a lelkiismeretesség nem volna abszolút erény, akkor ebben őt túlzónak kellene mondani. Saját személyére szerény és igénytelen, beosztottjairól gondoskodó. A város érdekeiért mindig kitartó harcra kész, abszolút tiszta és hozzáférhetetlen, korrekt ember. Meggyőződéséből soha engedményt nem tett, és ezért talán sokak szemében elzárkózónak tűnhetett. Pedig nagyon derűs kedélyű volt, szerette a vízi életet és a Dunát. Háborús súlyos sérülésével sokat szenvedett, de ez szorgalmában nem törte meg. Nagy igazságtalanság történt vele, mikor 1945-ben nem igazolták és nyugdíjat sem engedélyeztek neki. A felhozott indoklás csak a személyes gyűlöleteket takaró ürügy volt. Mikor Baján sehogy sem engedték kenyérkeresethez, Békéscsabára ment, ahol mint megyei főmérnök kifogástalan szolgálatot teljesített, tele volt miniszteri dicsérettel és elismeréssel, most ottani 9 évi szolgálata alapján kapja csekély nyugdíját. Ott jó szolgája lehetett a köznek, de Baján, ahol munkásságának és energiájának javát adta oda és ahol minden zugot apróra ismert, nem engedték dolgozni. Ez helyi rövidlátó ostobaság. (Meghalt 1974-ben.) A fentebb felsorolt osztályvezetőkhöz beosztott alvezérek 9. Dr. Madarász Lajos aljegyző, kihágási bíró. Bottal járó sánta, fél szemére hályogos, kövéres ember. 10. Dr. Horváth István aljegyző, fiatal ambiciózus jogász, mint minden Horváth, ő is nagyon lelkiismeretes és szorgalmas ember, korrekt jellemű. Puskás Dezső nyugalomba vonulása után ő lett a főjegyző. (Meghalt 1977-ben.)