Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)

Nagy András: Emlékezések

Friedrich Ottilia voltak ezek a derék érettségizett lányok, akikről csak dicsérettel lehet megemlékezni. A hivatalra nézve veszteség volt, mikor férjhez mentek, és ezért megváltak munkahelyüktől. - Meg kell még említeni derék hivatalszolgáinkat is, kik közül Szöllősi Antalra, majd a 40-es évektől kezdve Jeszenovits Istvánra kedvesen gondolunk. (Meghalt 1968. IV.3-, szívtrombózisban, 63 éves volt.) Utóbbi a fénymásolások és stencil-sokszorosítások nagymestere is volt, nem is szólva ügyes figuránsi tevékenységéről (geodéziai méréseknél). Bankba pénzkihozatal vagy befizetés céljából, mint abszo54 lút megbízhatót, mindig őt küldték. A munkahely leírása 1929-ben a műszaki osztály a városháza földszintjének északkeleti sarkában lévő öt szobát foglalta el, melyekhez 1942-től az északi oldalon még egy kétablakos szobát kaptunk, ez lett Knézy Pál főmérnök és a térképek szobája, a városmérés után. E hat szobában, kisebb változásokkal 1958-ig maradt az osztály, amikor is áttelepítették azt az ellenkező oldalon lévő délkeleti sarkára a városházának, de ekkor már csak egy mérnöke maradt az osztálynak!... 1929-ben a helyiségek igen kopottak, rossz padlózatúak és ósdi bútorzatúak voltak. A bútorok a városháza többi bútorzatával együtt 1896-ból, a városházának régi Grassalkovich-kastély formájából történt kegyetlenül ízléstelen kivetkőztetésének idejéből származtak. Mégpedig Mohácsról, ahol a millenniumkor I. Ferenc József és udvartartása részére egy éjszakára szállást rendeztek be, és az ott-tartózkodás lezajlása után a berendezést elárverezték. Baja város vette meg. Ezek a bútorok persze nem irodabútorok voltak, de itt annak használtattak. A város szegény volt, a számvevőség roppant spórolós, így évek hosszú sorának kellett eltelni, míg apránként irattárolásra, rajzolásra, rajzok tartására alkalmas bútorzattal sikerült az irodát és irodákat felszerelni. Szerencse, hogy sok építkezésünk volt, melyeknek hiteleibe mindig sikerült egy-két bútordarab költségét is belecsempészni, mert rendes háztartási alapunkban ilyenre fedezet nem volt. Jellemző, hogy tintát adott a város a kalamárisokba, de tollat a tollszárakba már nem, azt a tisztviselőknek kellett venni. így tervezéseinkhez szükséges jobb minőségű ceruzákat, tust, radírt stb. mind az építmények hitelébe kellett belesvindlizni. De aztán hamarosan lett jobb minőségű rajz- és pauszpapír, vonalzók és minden a tervezéshez normálisan szükséges kellék. 1932-ben az ínségmunkák hatalmas embertömegeket mozgató szervezése elodázhatatlanná tette komolyabb átalakítások végrehajtását, sorozási és munkás-kifizetési lehetőségek biztosítása mellett a belső normális napi munka lehetővé tételére. Ekkor került sor a patkányok által aláfurkált ősi padlóknak betonaljzatú lapburkolatosakra való átépítésére, a szobák újrafestésére. Az udvar felé pedig fedett váróhelyet toldottunk a munkások részére. Ebben a toldalékban kapott helyet a szőnyegraktár és odébb a lakatosműhely. 1958-ban azután, hogy hivatalunkat áthelyezték az épület másik oldalára, régi jó munkahelyünket üzemi konyhává és étkezővé alakították át. Az indítóokok a műszaki osztály előtt rejtve maradtak máig is. A „Nemzeti-Béke-