Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)

Nagy András: Körséta a városban

gekben érkező utasok részére. A parkot különben 1929-30-ban rendezte a város, mert az azelőtt mindennek volt nevezhető, csak parknak nem. A vasútállomás felé haladva, a kert felső végében kedves látvány lepte meg barátomat. Úgy látszik, erre szintén nem számított, mert más városban még nem nagyon látott hasonlót. Egy egész sor hintán, zajos-kacagó gyermeksereg hintázott és ugrált körülöttünk, másik oldalon még zajosabban nagy körhintán mulatoztak, a külön nekik sövénnyel elkerített területen. A kisebbek homokrakásban turkáltak nagy örömmel és megelégedettséggel. A parkbeli 38 gyermekjátszóterek egyikével álltunk szemben, melyeket Baja város több helyen is felállított és berendezett, amelyek a gyerekek közt nagy népszerűségnek örvendeznek. A legszegényebbnek is éppúgy hozzáférhető, mint a legtehetősebbnek. Hiszen díjtalan és bármikor rendelkezésre áll a szerek használata. Az egyik rézsútos úton kimentünk a régi vásártérre, ma Bácska térre. E hatalmas terület ma még nincsen körülépítve teljesen, csak az osztálymérnökség sarkától kiindulva húzódnak rajta végig egyemeletes, odébb földszintes épületek. Az osztálymérnökség hivatali és lakóépülete mellett az új városi bérház foglal helyet, mely utóbb a városi mérnöki hivatal tervei szerint 1927-ben épült. E házsorral szemben lévő telkek ma még üresen állnak, és semmi sem födi el a megyei bérházak kerti homlokzatait. Odébb a Tanítóképző Intézet hatalmas kertje terül el, ezentúl pedig a vásártérnek magánházakkal beépített telkei következnek. Ezt a sok szép reménységgel és igazán szép kilátásokkal kecsegtető, de még aránylag kevéssé beépített területet, mely nagyvásárok idején még mindig a vásárosok zajos tömegétől tarkállik, elhagytuk, és egy-két mellékutcán át a Kossuth Lajos utcába tértünk. E hársfáktól szegélyezett kedves kis utca a város belsejébe vezet bennünket vissza, és az Ackermann-féle lenszövő műhely épülete előtt elhaladva ismét egy háromszögletű kis terecskén találjuk magunkat, mely az Arany János utcával a Mátyás térhez csatlakozik. Ez a kis tér egy gyönyörű épület - a Grünhut-féle ház (a régi Vojnich-kúria) - nemes stílű homlokzata jóvoltából városunk gyöngye lehetne. A szép régi épület előtt kis háromszögű, virágos parkocska adna neki előteret, azonban sajnos - és megrökönyödését barátom sem fojthatta magába - ez épület környezetét a háború utáni kor a hozzá nem értés barbár meggondolatlanságával a leglehetetlenebbül eléktelenítette. Az épületet ugyanis sehonnan sem lehet anélkül szemlélni, hogy egy hatalmas rácsos vasoszlop, vasoszlopos transzformátorház, mellette kerek beton hirdetőtorony, még odébb pedig szörnyen éktelenkedő kis trafikbódé a tekintet útját ne állná. Szerencsére ezek mind olyan építmények, amelyek egy kis belátással, nem sok költséggel, idővel megszüntethetők, és egyik legszebb városképünket ismét megmentik a szépet szerető és élvező emberek számára. A Vojnich-kúria előtti parkocska mögött emelkedik az emeletes Központi Szálloda, mely modernül átalakítva Baja város második jól berendezett szolid és olcsó megszálló helye. Vele kapcsolatos a város egyetlen nagyobb színházterme cca. 1100 ember befogadóképességgel. Bár a színházterem megfelelne a céloknak, azonban hozzájutása és előterei, valamint színpadának mellékhelyiségei szűkösségük és elégtelenségükből kifolyólag, céljukat nem tudják komolyan teljesíteni.