Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)

Nagy András: Körséta a városban

az épületet, barátom csak annyit jegyzett meg, hogy az épület anyagszerűen és a belsőkből kiindulóan szervesen épült, és ez elég. Tekintetünk az iskolával északkeleti irányban szemben álló hatalmas épülettömbre esik: a vármegyeházára. Ez is régi épületből született azzá, amit ma látunk. Régi huszárlaktanya volt a helyén, melynek régi falait megtartva, átalakítva, kétemeletes neoklasszikus palotát teremtettek Münnich Aladár építész tervei szerint. Baja azelőtt nem volt megyei székhely, csak a szerb megszállás után, 1921-ben vált azzá. Új székháza 1923-ban lett készen. Csermák téri környezete ma még csak 36 a kereskedelmi iskola előtt kis terecskével rendezett, egyéb részeiben még rendezetlen és majdnem olyan kialakulatlan körülépítésében is, mint a Mátyás király tér. Jellemző különben Baja vasútvonal felé vezető főútvonalára, hogy azon egész kis utcadarabokkal összekötve egymás után kapcsolódnak ilyen háromszögű és más szabálytalan alakú térkiképződések. Legtöbbje formailag jelentéktelen, inkább utca-összetorkollásokból keletkeztek, és egyedüli mentségük és takarójuk az a gazdag fásítás, amely különben Baja város minden utcájára szintén annyira jellemző. A vármegyeházának főhomlokzata elé kerültünk, nagy, nyugodt, sűrű ablaksorokkal díszített homlokzattal középen a nagyterem tekintélyesen előugró rizalitja élénkíti, alul árkádsorral, felül egyszerű timpanonnal, melyben gazdag műkő cifrázat között aranyozott háttérben Szt. Pál alakja áll, mint a megye címere. A szobormű Sződy Szilárd alkotása. Egy pillantásra benéztünk a megyeháza belsejébe. A szükségleteknek megfelelő hosszú folyosókról nyíló hivataltömkelegen kívül főlépcsőháza érdekes, és a nagyterem előtti felső hallja, amely sokpilléres megoldásával előkelő benyomást tesz. Nagyterme nem tarthat számot különösebb építészeti dicséretre, de érdekesek benne a régi főispánok képei. A megyeházáról kijövet, vele pontosan szemben a Várady érsek út másik oldalán üde zöld gyep és virágágyak mögött négy, körülbelül egystílusú, egymagasságú, egyemeletes ház emelkedik, melyek közül a két szélső a vármegyei bérházak. Szintén a város új parcelláin épültek, Nagy Márton és Jánszky-Szivessy építészek munkái. Nagyablakos, tiszta, világos homlokzataikkal még az akkori divat szerinti sűrűn alkalmazott gipszdíszek ellenére is, kellemesen hatnak. Homlokzati vonaluk, hogy a vármegyeház előtti ún. Walko teret kissé bővítsék, a tőle balra lévő Tanítóképző Intézet és a jobbra álló vasúti kert homlokzati vonalához képest, kissé hátrább szorul. Átmentünk a túlsó oldalra, hogy megnézzük egyik legszebb parkunkat, a vasúti kertet. Közepén hatalmas platánfasor szegélyezi a széles főútvonalat, végében kis pergola áll, melyeknek futónövénnyel borított gerendázatát a régi városháza rokkant kőkariatidjai hordozzák. A parkot keresztül-kasul utak hálózzák be, a járókelők legcélszerűbb és kitanulmányozott járási irányai szerint. A közbenső helyeket semmi más növényzet nem díszíti, mint nyugodt, élénkzöld pázsit. Fehér cövekes, alacsony szegélykerítéssel körítve. Az utak mind sárga murvahintésűek, és mellettük a gyepágyakban romantikus ligetszeruen festői facsoportok állanak. Itt egy szürke nyárfacsoport, amott egy-két juharfa, máshol vadgesztenye- és akácfákkal tarkítva. A sok erős padot előszeretettel lepik el a környék lakói. Mindjárt az elején, a főút mellett, jórészben a városiak és a nagyobb törne-