Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)
Nagy András: Körséta a városban
végén a Budapesti út túlsó sarkán azonban új élet és új íz felbuzdulása tűnik szemünkbe. Ettől a helytől kezdve terült el valamikor - még alig 10-15 esztendeje - a város országszerte híres nagy vásártere. Mikor a vásárok nagy jelentőségükből és népességükből mindinkább veszíteni kezdtek, a város ennek az óriási térnek nagy részét parcellázta, és új lakótelep létalapját vetette meg. Az 1924-28 évek közötti építési fellendülés nagy gyorsasággal és örvendetes jó irányzatú modorban kezdte beépíteni a parcellákat. Hogy az építésnek az iránya ésszerű és kedves, abban e területre külön hozott városi 34 építési rendszabályoknak jutott döntő szerep. Mindjárt az első épületek, amelyek a szemünkbe ötlenek, a kétemeletes katonatiszti és Czukor-féle bérházak, melyek üde és világos homlokzataikkal jól körüljárdázásukkal, kellemes hangulatot keltenek az emberben. Amint az épületek mellé értünk, barátom többször vizsgálódva nézte lába alatt a járdát. Mikor megkérdeztem, mit néz, kérdéssel válaszolt, hogy milyen járda ez. - Ez, barátom, bazaltbeton járda. - És nem féltek tőle, hogy megrepedezik, különösen ilyen négy-öt méteres szélességű felületekben? - Láthatod, hogy nem, ez bajai specialitás, a mi mérnöki hivatalunk és az itteni ügyes betonmunkások együttes munkájának az eredménye, titka: a jó gondosan kiagyalt szerkezet és a gyors, ügyes kivitel. Minden új járdánk ebből az anyagból készül, és 10 éves tapasztalat után csak a legkedvezőbbet mondhatjuk róla. Rajta járni kellemes, nem csúszik, lassan kopik, és olcsó. Egyébként bajai specialitás még a régi utcák járdázása is, mert azok mindenütt hatszögű lapos égetett téglalapokkal vannak burkolva. A járdáról a kellemes, hűvös celtis fasorba tértünk be, mely a Tanítóképző Intézet és internátusa előtt húzódik végig. Ez a tekintélyes méretű épületcsoport Baja egyik legrégibb kultúrközpontjának ad hajlékot. Vele szemben egy érdekes, mondhatni különös fekvésű, modern és mégis régi ízű épület van, mely barátomnak a figyelmét kezdettől fogva vonzotta. Megmondtam neki készséggel, hogy mint olyan sok más épülete Bajának, ez is egy fából vaskarika épület, régiből új. A Fiú Kereskedelmi Iskolánknak a menedékhelye. Még két esztendővel ezelőtt régi kopott, rozoga, szűkös és sötét helységekkel bíró épület volt, melyet régen kaszárnyának, adóhivatalnak, tanonciskolának használtak, és amelybe kényszerűségből ideiglenesen húzódott meg a kereskedelmi iskola. Várták, lestek a beígért szebb jövőt, a minisztérium által építendő új iskola épületét. No, de ebből a gazdasági pálforduláskor nem lett semmi. Ami csekély, összegyűjtögetett pénze az iskola céljaira a városnak rendelkezésére állt, abból az épületet 1932-33-ban a városi mérnöki hivatal tervei szerint a legszükségesebb helyiséggel kibővítették, régi épületét restaurálták, hogy az iskola meg ne fulladjon és tovább prosperálhasson. Kevés pénzből, régi anyagból, régi épületből minél többet, minél újabbat létrehozni, ez volt a cél. Nem kritizálható tehát ezen a szemüvegen át nézve sem az épület fekvése (amely kétségtelenül nem ideális), sem pedig felépítménye, amely adott keretekhez és méretekhez volt kénytelen alkalmazkodni. A környezetének kedves rendezésével és parkírozásával mindenesetre elfogadhatóvá és főként az elmúlt állapothoz képest jelentősen jobbá tehető. Körüljártuk