Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)

Nagy András: Körséta a városban

impozáns tér, melyen nyüzsög az élet, gyönyörűen karbantartott fehér pados sétányaival, itt a szálloda előtt autó- és autóbusz-állomással, a teret körülvevő szép arányú és városi jellegű épületekkel oly hangulatos, nyugodt és mégsem falusias vagy különösen nem tipikusan alföldi száraz város jellegű, hogy aki ezt meglátja, sohasem felejtheti el kellemes benyomását. Az előbb említett Pandúr-sziget tényleg mutatja a sportsziget megindulásának élénk jeleit. Mindjárt szemközt a szállodával csónakkikötők és kabinsorok látszanak, melyek hosszú sorban egymás után következve a Duna felé sorakoznak. 28 A hídon innen van a Csónakázó Egyesület teniszpályákkal és csinos modern klubházával beépített friss ültetvényű területe, utána a hídon túl közvetlenül a bajai Hajós Egylet városi klubháza és teniszpályái terülnek el. Ez a jól szituált, versenyző evezős egylet kint a Dunán tartja csónakházát és versenyhajó telepét, gyönyörű homokstrand mellett az ún. „Szilvásában gyönyörű tölgy és kiöregedett szilvafák alatt. A Hajós Egylet kamarás-dunai klubháza után a Ferenc-csatorna régi pénztárépülete következik, azon túl pedig a bajai Evezős Egyesület regatta- és klubháza, teniszpályái és gyermekjátszótere foglalnak helyet. És így követik még egymást ki a Duna felé a gimnázium, a folyamőrtisztek és több mások csónak- és klubházai, melyek e kis sziget peremét igazi élénk sportélettel töltik be. A sziget pereme mögött kb. a híddal szemközt gyönyörű, hatalmas platánfacsoport díszeleg, melynek hűs árnyékában oly sokszor főzik meg a híres bajai halpaprikást, és oly vidám jó kedvvel fogyasztják el azt élénk poharazás mellett az epikureusi hajlamokkal bőven megáldott vidám bajaiak. A sziget belül ma még nagyrészt magántulajdon, és majorság van rajta, szántóföldekkel és legelőkkel. Helyenként belső vizekkel, kicsiny halastavakkal. Természetesen az a szép álom, hogy ebből valaha igazán a város „Margitszigete" legyen, igen messze jövőnek válhat csak komoly feladatává. Hiszen a sziget belseje mélyen fekszik; a Duna magasabb vízállásainál hébe-hóba bizony víz alá is kerül. Annyi feltöltő anyagot nem is tudna talán a város hirtelen előteremteni, amennyi egy ekkora terület árvízmentes nívóra való emeléséhez szükséges volna. Hosszasan nézegettük a szigeten hullámzó búzatáblákat és a Sugovica hullámain libegő csónakokat. Második reggelinket elfogyasztottuk, és kiléptünk a sétányra. Nyugodtan sétálgatva haladtunk, barátom jobbra-balra nézegetett, és én arcáról nagy belső elégtétellel olvastam le a megelégedett mosolyt. - Na, ugye csalódtál ebben a kis alföldi városban? - kérdeztem tőle. - Szép minden, ami régi és amit a természet alakításával csináltatok, csak a városháza homlokzatát kaparnám le mind a tíz körmömmel. Azt a sok gipszet és bádogot nem nézhetem jó szívvel - volt a válasza. Erre nem válaszoltam, mert belsőmben igazat adtam neki. Igazat adtam arra a megjegyzésére is, amit arra a két, a sétány kellős közepére épített kioszknak csúfolt bódéra mondott, melybe sétánk közben önkéntelenül is belebotlottunk. Ezeket bizony már rég le kellett volna bontani, hogy a sétány fasorát semmi se zavarja. Szerencsére egy kedvesebb kép terelte el figyelmünket: a Kamarás-Duna nagy vízmedencéje, amely a fahídtól nagy ívben kanyarodik a Szentjánosi út felé, a Vörös-hídon túl a gázgyárig és a túlsó parttal mintegy 130 x 250 m te-