Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)

Éber András: Nagy András építész városformáló szerepe

a funkcionalizmus, a strukturalizmus irányai tükröződnek szellemében. Az I. világháború utáni magyar építészhallgatók félénk elragadtatással tekintettek Louis Sullivan, Mies van der Rohe, Walter Gropius, Frank Lloyd Wright rendhagyóan egyszerű, mégis a tájjal különös összhangban álló műveire. A másik ág sem szakított kevésbé a megelőző korok ízlésvilágával, de anyagokban és szerkezeteikben - talán az adottságok kényszere hatására kisebb mértékben újított. Az épület formáiban rejlik inkább a díszítés, és a természet mintakönyvéből való merítés a jellemzőbb. Szabadon és gazdagon mintázzák felületeiket, de az alkalmazott díszítésekkel visszatekintenek 9 a nemzeti hagyományokra. Nem tagadott elv a formagazdagság és a hatáskeltés. A képzőművészetben az expresszionizmus útján jutnak el alkotóik a szecesszió (Jugendstil, Art Nouveau) irányzatához. Az építészek Otto Wagner, Adolf Loos, Antonio Gaudí, Erich Mendelsohn nevét suttogják, és a nemzeti építészet legjobbjainak munkásságát határozza meg ez az irány: Lechner Ödönét, Komor Marcellét, Medgyaszay Istvánét, Lajta Béláét, Kós Károlyét. Amint az az 1934-ben írott, Körséta a városban című képzelt riportjából kiderül, Nagy András erős ellenérzésekkel volt a gipsz-, vakolat- és bádog-ihletésű eklektika iránt, amely azonban a már említett tűzvész miatt, meghatározó stílusa volt a városnak. Nagyon valószínű azonban, hogy építészi ambícióit nem élhette volna ki egy - a helyi polgárság ízlésétől oly távol eső - markánsan modern stílus meghonosításával. Itt kell hivatkoznunk arra az építészerényre, amely oly fontos - és oly elfeledett napjainkban -, az alázatra! A szó többértelmű, de csak abban a jelentésben van itt helye, amely kifejezi az alkalmazkodást a környezethez, a táji és szociológiai, valamint építészeti adottságokhoz. Mindez Nagy András legnemesebb erényei közé sorolható. Megtalálta azt a mértéket, amely már korszerűvé tette alkotásait, de nem hivalkodóvá, emellett modernné, de a környezetével harmonizálóvá. A nyugati modernizmus és a nemzeti díszítő hagyományok finom harmóniáját a maga sajátos eszközrendszerével párosította. Nagy András túlnyomó többségben közcélú épületek tervezését irányította. Gondosan ügyelt arra, hogy a feladat meghatározását az arra legilletékesebb személy végezze. Történeti adatok igazolják, hogy iskoláinak tervezésében a tanítók, kórházi pavilonjainak kialakításában az orvosok szempontjainak érvényesítésére törekedett. Az épületek szerkezeteinek kialakításában a tartósság, biztonság és tisztíthatóság volt a különösen meghatározó elem. A funkcionálisan és térben gondosan kiérlelt alaprajzi rendet határozottan formázott épülettömegbe illesztette. Az épület részletei tökéletesen ellátják szerkezeti szerepüket, és 60-70 év távlatában állíthatjuk, hogy szinte gondozásmentesen, időtállóan működnek. Nagy érdem ez akkor, ha meggondoljuk, hogy igen szűkös anyagi kondíciók mellett, néha bontott tégla és használt nyílászárók beépítésével hoztak létre úgynevezett új épületeket. Nagy András terveiben előszeretettel alkalmazott belső terazzo padló- és falburkolatot, nyerstégla külső felületet, igen szép arányú osztott magas ablakokat és nemes ízléssel megtervezett kovácsoltvas szerkezeteket. Mind-