Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)

Nagy András: Emlékezések

Még a műszaki tevékenységnek néhány újabb alakulásáról szeretnék feljegyzést készíteni. Állandó sajtó- és értekezletszólam volt az alulról jövő kezdeményezés. Eleinte ezt a műszaki osztály komolyan is vette, és a város szükségleteit komolyan mérlegelve, sorrendbe szedve, a realitásokat soha túl nem haladva küldte fel műszaki programját a Megyei Tanácshoz. Csak lassanként jöttünk rá, hogy azokat a programpontokat egyáltalában nem vették figyelembe. Minden beruházást, a városi költségvetés mutatóit és tényszámait felülről előre megszabva kapta meg a város közigazgatása. Felszólalás, tiltakozás kizárva. 105 Lassan lehiggadt a nagy, alulról jövő kezdeményezési buzgalom. Aztán annyiféle változata jött a beruházási és kivitelezési szabályok módozatainak, hogy azt mind nyomon követni lehetetlenség. Tény, hogy lassanként a beruházások mind átkerültek a Megyei Tanácshoz, ők adták a dolgokat vállalatba is, a városi tanácsnak igen kevés beleszólás jutott ezekbe a dolgokba. A műszaki osztály mindinkább adminisztratív teendőkre szorítkozó csoport lett, a rajzasztal íróasztallá alakult. Amikor a VKG Minisztérium alakult, olyan szólamok keltek szárnyra felülről, hogy minek a városnak két mérnök? Még egy is sok, hiszen az adminisztráció olyan egyszerűvé fog válni, hogy egész minimális képesítéssel is ellátható lesz. Ez idő tájt jött le egy miniszteri főmérnök, aki kijelentette, hogy minek a telekkönyv és a kataszteri hivatal? Hiszen az egész ország egy helyrajzi szám lesz, nem kell itt telekkönyv. Ugyanez a „főmérnök", mikor a jegyzőkönyvet alá kellett írnia, jól nekiült, jól megtámasztotta a kezeit, és úgy írta alá az iratot. Sikerült nekie. Persze ezek az idők elmúltak, a felfogások szerencsére megváltoztak, és a telekkönyv még ma is kell, és megvan. Ma már nem jön le a miniszter egész kíséretével, mint ahogyan azt Szabó VKG miniszter tette az 1956-os árvíz után, hogy Baja környékén személyesen keressen téglaégetésre alkalmas agyagos talajt, melyből az árvízkár helyreállításokhoz szükséges téglát majd házilagosan lehet előállítani. De hát akkor a miniszternek nem volt más dolga, és ezt talán nem is bízhatta volna másra elintézés céljából... Egyébként az erre vonatkozó nagyon komoly tárgyalás a műszaki osztályon folyt le, tehát az elmondott tény nem pletyka, hanem személyes élmény. A miniszter egyébként rendkívül kedves, joviális ember volt, és amikor elpanaszoltuk neki, hogy a tervhivatal által Bajának ígért és már ide is terveztetett új „patyolat"-üzem létrejöttét a megyei tanács és ott is személy szerint a megyei titkár - akkor Dózsa nevű - akadályozza, határozottan kijelentette, hogy ha a tervhivatal ezt a beruházást Bajának szánta, azt Baja is fogja megkapni, majd ő utána néz ennek az ügynek. Hát bizony a végeredmény az lett, hogy Kecskemét nem kaphatta meg, mint ahogy azt Dózsa elvtárs eltervezte, hogy tőlünk eltereli, de viszont Baja sem kapta meg!! A Kecskemét és Baja közti huzavona, persze mindig az előbbi javára, végesvégig megvolt, és talán még ma is megvan. Eleget írtam. Nagyon örültem, hogy 1961. január l-jén nyugdíjba mehettem, és ha kaptam feladatokat a Városi Tanács Városfejlesztési Csoportjától, azok mindig csak műszaki rajzi és tervezési kisebb feladatok voltak, és kapcsolatom velük mindig kellemes és barátságos volt. Baja, 1978. március hó 18.