Merk Zsuzsa (szerk.): A bajai ferencesek háztörténete 1. 1694-1840 - Bajai dolgozatok 12. (Baja, 2000)
A Háztörténet szövege
1840 1. Baja kiváltságos város, ezideig a kultúra minden ágában a legkiválóbb városokkal versengve szinte csodálatos fejlődést ért el, egyedül polgárai boldogulását és a közjót tartva szem előtt, és előmozdítani törekedett mindazt, ami a század lehetőségeivel elérhető, már nincs többé.1476 Mert gyógyíthatatlan csapás, orvosolhatatlan seb sújtotta, és díszeitől rútul megfosztva, romjaiban nyögve kebléből keserves sóhajok fakadnak. Eddig, ha valakit bármiféle gond lepett meg, bánat sújtott és seregestől nyugtalanították a bajok, bajaira orvosságot keresve, azt Baján, a vendégszerető polgároknál mindig megtalálta; gyászától és keserűségétől szabadulva vidám és derűs lett. A mostani körülmények között azonban az mondhatja magát szerencsésnek, aki a bajaiak közös nyomorúságától távol lehet; még szerencsésebb, aki nem kényszerült arra, hogy szemtanúja legyen ennek a végzetes pusztulásnak. - Azok a harangok, melyek kellemes összhangjukkal eddig gyakran hirdettek örömet a polgároknak, a hívő népet Istenhez szóló imádságra hívogatták, most rettenetes és lélekbemarkoló recsegéssel lezuhantak s elnémultak. - Ennek a nagy és gyászos szerencsétlenségnek a napja - melyet az emberek emlékezetéből soha kitörölni nem lehet - május 1. volt, amikor vad szélvihar tombolt, s megakadályozta, hogy a legtöbb ember, szokás szerint felüdülést keresve, kimenjen a nyilvános szórakozóhelyekre. Ez a szélvihar nem elégedett meg azzal a kárral, amit az épületek tetőzetén okozott. A szomszédos Istvánmegye községben (ahol végül is csak 9 ház esett a lángok martalékául) egy pék feleségének a gondatlanságából (aki most börtönben van, de tanúkat állítva tagadja, hogy azon a napon tűz égett a házában, és azt állítja, hogy a háza mögött több cigánygyermek gyűlt össze, és pipáztak, aki már harmadszor szórt ki hamut, melyben parázs lappangott, ami felizzva okozta a végzetes tüzet. Ennek leírásához erőtlenné lesz a toll, elbizonytalanodik a szó, megnémul a nyelv. - Most pedig kezdjünk bele a sötét dolgokba! - A toronyórák délután a 1/2 2 órát elütötték, s ez volt a harangok utolsó bátorító hangja, mely eljutott a fülekbe, mert kevéssel ezután ugyanezen harangok gyászt, rémületet, a maguk és a lakosság pusztulását kongatták. Mindenfelé összecsődült a nép, a csillagokig hatolt a hatalmas lárma. Az Alsóvárosból sokan azok segítségére siettek, akikhez közelebb volt a veszély; látva azonban a fenyegető és elkerülhetetlen pusztulás nagyságát, a sajátjuk megmentésére siettek. És valóban, alig múlt el egy negyed óra, a még erősebben fúvó heves szél a tüzet okozó házból a lángokat széthordta, és az egész szomszédságot felgyújtotta. 1/4 3 órakor füstölni kezdett a Szt. Rókus-kápolna; kis idő elteltével már a kálvária körül tombolt a vulkán, innen a belső utcák felé fordult, betört a Homokra (Homok, Sandberg, Piszak) és - miként a rohanó folyó áradása - mindent lángba borított. A város középső része még épen és sértetlenül állt, de meddig? Erre is a többiével közös sors vár. Azt mondhatná esetleg valaki; Alkalmaztake valamilyen eszközt a tűz oltására, vagy emeltek-e akadályt a továbbterjedése elé? Egyáltalán semmit. Szerencsésnek tartotta volna magát az, aki valamilyen biztos helyen meghúzódva, könnyes szemmel a biztonságból nézhette volna végig ezt a gyászos tragédiát; erre azonban itt nem volt lehetőség. Mindenfelé sűrű felhőként terült szét a maró füst és a sűrű por, ami még az éles szeműek látását is elhomályosította. Három óra után 1476 Következik a bajai „nagy tűzvész” leírása. Részletes feldolgozása Schönberger, Andreas, 1841. Lényegében a HT szövegét ismétlik a későbbi feldolgozások. Rapcsányi Jakab, 1934. 138-140.; Bánáti Tibor: 150 éve volt a nagy bajai tűzvész. BN 1990. április 30. (3. évi 9. szám); Bánáti Tibor: A bajai nagy tűzvész. BH 1990. május 9. p. (1. évf. 4. szám). 466
