Merk Zsuzsa (szerk.): A bajai ferencesek háztörténete 1. 1694-1840 - Bajai dolgozatok 12. (Baja, 2000)
A Háztörténet szövege
1835 Franciaország csúcsára emelték - aki kegyetlen vadsággal növelte hatalmát, gyönyörűségét lelte mások romlását látva -, dühének csillapítására és éhségének kielégítésére, valamint a megbékélés helyreállítása érdekében eljegyezte vele - szinte feláldozva - nagyon szeretett leányát, Mária Ludovikát.1395 De még ezzel sem lehetett kielégíteni; az örökös tartományok nagy részéből kirekesztve 1806. augusztus 6-án elvesztve a római császári méltóságot, már az 1804. év augusztus 11-én felvette az osztrák örökös tartományok uralkodói címét. Majd miután Napóleont - aki a szerencsétlen oroszországi hadjáratban közel 600 000 katonát veszítve továbbra is Európa egyeduralkodója akart lenni - legyőzték és az 1814. évben Elba szigetére küldték, onnan a következő évben elmenekülve ismét legyőzték és Szent Ilona szigetére száműzték, Ferenc, visszaadva a népeknek a békét, mint Európa felszabadítója, a boldog nép nagy részének ujjongása közepette diadalmasan visszatért Bécsbe. Ferenc, mind a háborúk, mind a béke idején vallási, tudományos, polgári és katonai ügyekben bölcsen rendelkezett, ugyanakkor egész 43 éves uralkodásának ideje alatt semmit sem szomjazott jobban, mint alattvalóinak javát. Rövid betegség után (február 24-én kezdte gyötörni a láz) életének 68. évében mindazoknak legbensőbb fájdalma közepette, akiket e szomorú esemény megindított, március 2-án éjjel 3/4 1 órakor ezt a rövid [földi életet] felcserélte az örök élettel.1396 Egész Európa tisztelettel övezte ezt a királyt páratlan jámborsága, a törvények megtartásában való istenfélelme, az igazságszolgáltatásban való ritka kegyessége, lelkének csodálatra méltó alázatossága miatt. Mindezen és egyéb erényei miatt, míg élt, mintegy a tökéletes uralkodó példaképe volt, így a késői utódoknak a fenség méltó példaképét hagyta örökül. Eltávozott az atya, aki mind királyi méltóságának ékességét, mind szívének vigasztalását egyedül alattvalói iránti szeretetben és boldogulásának szolgálatában találta meg; aki semmiféle munka, semmiféle fáradozás alól nem vonta ki magát, amellyel az Istentől rábízott népek boldogságát segíthette elő olyannyira, hogy erre az alattvalói iránti szeretetére a kívülállók is csak felnézhettek és csodálhatták. Végül is földre sújtotta az a Fejedelem, aki finoman ismerte nagy, erős és állhatatos lelkét a sikerben csakúgy, mint a balsorsban. Erényeit az idő múlása soha ki nem törölheti alattvalóinak szívéből, és a dicsőséges osztrák birodalom kormánypálcája alatt élő népek soha meg nem szűnnek örökre megőrizni hálás emlékezetükben halhatatlan érdemeit. A felséges úrnak - mint római császárnak - jelmondata életében: Törvénnyel és Hittel; ezt a címet letéve, Ausztria örökletes császáraként pedig: Az igazságosság az országok alapja. 1395 Napóleon 1810 elején vette el I. Ferenc leányát, Mária Lujzát. A HT vezetője Mária Ludovicát ír, ami téves. 1396 1. Ferenc haláláról ad hírt és rövid életrajzát közli Ephimerides, 1835. március 7. Nr. 18. 141-143. Állapotát napról-napra közük. Ephimerides, 1835. március 3. Nr. 17. 133-134. Gyászmisék HM 1835. március 18. 172-173.; HM 1835. március 19. 173-174.; HM 1835. március 26. A pesti ferencesek HM 1835. április 2. HM 1935. április 5. Nr. 25. 197-198.; HM 1835. március 22. Nr. 24. 189.; HM 1835. március 29. Nr. 26. 205-206.; Nr. 27.; 212.; HM 1835. április 5. Nr. 28. 220-221.; HM 1835. április 9. Nr. 29. 229.; Halálakor gyászbeszédeket tartottak Bettelheim Leopold, 1835.; Oppenheim Dávid Hirsch, 1835., Weil Fülöp, 1835. 427
