Merk Zsuzsa (szerk.): A bajai ferencesek háztörténete 1. 1694-1840 - Bajai dolgozatok 12. (Baja, 2000)

A Háztörténet szövege

1750-1751 ban így szól: a búcsúk177 elnyerésére két hónap van kijelölve Kalocsának, az érseki székvárosnak, egy hónapja van Bajának, továbbá egy hónapja Bácsnak, egy Újvidéknek s végül egy Szabadkának. Ezekre a helyekre az összes környékbeli népnek körmenetben kell összejönnie. A nép között nagy zúgolódás támadt, mert a búcsúkat nem teljes 6 hó­napon át engedélyezték mindegyik plébániának, vagy legalább az érsek által kijelölt he­lyeknek, pedig a pápai bulla erről szól. Kétségtelenül egészen bizonyos, hogy ebben a főegyházmegyében a huszadrész sem fogja elnyerni a búcsúkat; mivel a helységek egymástól igen távol fekszenek, azért bizonyosan lehetetlen, hogy mind összejöjjenek; és mivel csak egy hónap van engedélyezve, hogyan lehetne eleget tenni ebben a jelzett rövid időben. Az 1750. évben Lőrinc ünnepnapján178 sűrű felhők takarták el előlünk az eget, sűrűn villámlott, és bár a villám magát a rendházat nem sújtotta, de nem volt messze tőle. Be­levágott a rendháztól mintegy tíz lépésnyire lévő fába, melyet már többször ért villám­­csapás, azt széthasította, és a kerítést jelentősen megdöntötte, amint ma is látható a ki­sebb kert kapujánál, a belső kert bejáratánál jobb kéz felől. Ebben az óriási recsegésben és égzengésben a közelben tartózkodó három testvért ütés érte, akik hanyatt esve egy ideig eszméletlenek voltak; Istennek legyen hála, hogy a rendházat és az atyákat sértet­lenül megőrizte. Az 1751. év Március 17. napján összejövetelt tartottak itt a tartomány atyái a káptalan és az új tartomány­főnök megválasztása ügyében; a káptalan megtartásának napjául május 20-át, helyéül pedig Radnát jelölték ki. Levelet küldtek a rendfőnökhöz, hogy kieszközöljék [a kápta­lan] megtartásának engedélyét és lehetőségét, amit nemsokára meg is kaptak.179 Márciusban és áprilisban oly nagy volt a Duna folyó kiáradása, amilyenről ember­­emlékezet óta nem hallottak. Több mint 20 olyan község, mely eddig biztonságban volt a folyótól, csaknem víz alá került; a víz alá került szántóföldeken a termést a biztos pusztulás fenyegette.180 Miután azonban a víz visszatért régi medrébe, minden ismét életre kelt. Ezzel Isten arra tanította a halandókat, hogy belé helyezzék biztos reményü­ket és bizalmukat, mert mindent megtehet, amit akar, és aki bármilyen megpróbáltatás közepette sincs távol a halandóktól. Az 1751. évben a nagyontisztelendő Lukich atya házfőnökségének harmadik évében beszereztünk és kifizettünk százezer téglát, mely háromszáz forintba került. így az ő három évének értékelésénél a következőket kell feljegyezni: ez a házfőnök hasznosan 500 fo­177 A katolikus egyház értelmezése szerint a búcsú (indulgentia) a már megbocsátott bűn után visszama­radó - ideig való - büntetés eltörlése. Értelmezése körül heves viták robbantak ki, melyek hozzájárultak a protestánsok kiválásához. Részletesebben Bangha Béla, 1931-1933. IV. 41-43. 178 Augusztus 10. 179 Innen folytatódik az eseményekkel egykorú bejegyzés. 180 Az árvizekre Galgóczy Károly, 1876-1877.1. 93. 35

Next

/
Thumbnails
Contents