Merk Zsuzsa (szerk.): A bajai ferencesek háztörténete 1. 1694-1840 - Bajai dolgozatok 12. (Baja, 2000)
A Háztörténet szövege
1737-1740 Az 1737. év Május 31. Kegyelmes, nagyméltóságú és főtisztelendő Patacsich Gábor, a kánonilag egyesített kalocsai és bácsi egyházak érsek ura konventünk részére két harangot szentelt meg. A nagyobbat a konvent Szent Antaljának tiszteletére, a kisebbet pedig a Legszentebb Megváltó tiszteletére. Az 1740. év Az előző években folyamatosan két pestisjárvány csaknem egész Magyarországon pusztított, és ezért a közügyek nagyon siralmas képet mutattak; ez Baja városára, következésképpen a mi Szent Antal konventünkre is bajokat zúdított. Mivel az előbb említett Baja városa hosszú időn át zár alatt volt, senkinek nem volt oda belépése; a fertőző ragály megszűntével104 őnagyméltósága gróf Pataczich Gábor kalocsai érsek úr látogatása hozta a nyitást azzal, hogy megjelenésével tisztelte meg Baját, és természetes irgalmasságából részesítve bennünket szerencsétleneket, a háromszor legjobb és leghatalmasabb Istennek nyilvánosan és teljes ünnepélyességgel elénekelte Szent Ambrus Himnuszát105 az egész vármegye jelenlétében Hatvanad vasárnapon [február 21.] Ekkor pedig ezen áldott argentínai tartomány tartományfőnöke nagyontisztelendő Szerémi János atya, és ezen bajai konvent házfőnöke tisztelendő Ssekutich Bemát atya volt. Ezen említett konventből kinevezett hitszónokok az igentisztelendő Lasvai Miklós és Gradiskai Mihály atyák voltak. A harmadik - az előbb címzett érsek őnagyméltóságának kívánságára - a Pandúrnak106 nevezett helységben az igentisztelendő Novosetich János hitszónok atya volt; ezen említett atyák - Istennek hála - egészségesen és épen tértek vissza az említett konventbe. Itt következik a nagyméltóságú érsek úr levele, mellyel a fent nevezett atyát az előbb említett Pandur helységbe kihelyezték: Nem nézhetjük könnyek nélkül, hogy a járványos betegség nemcsak a környéket lepte el mindenfelől, hanem a mi uradalmunkra, mégpedig Pandur birtokra is átterjedt, és ez a veszedelem nemcsak az életet fenyegeti, hanem a számomra értékesebb részt, vagyis a lelket is érinti. Addig is, míg egyházi személyeket a későbbiekben ki tudok küldeni és helyezni, hogy a lelkek üdvösségét jobban és buzgóbban szolgálják: Igentisztelendő 104 A pestis ugyan 1740-ben kissé alábbhagyott, de 1741-ben újra fellángolt. Dudás Gyula, 1891/a. 23.; Rapcsányi Jakab, 1934. 57. 105 Szent Ambrus (333 körül - 397) több himnuszt is írt, melyeket az egyház részben ma is használ. Itt azonban valószínűleg a Te Deum laudamus (Téged Isten dicsérünk) hálaadó himnuszról van szó, melyet az újabb kutatások szerint nem Szent Ambrus írt. Bangha Béla, 1931. IV. 323. 106 Pandúr falu, az 1741-es tanúvallomások alapján, Bajától DNy-ra feküdt az egykori Csikós-tó (Forrásaink Csíkos-tónak is nevezik. A falu 1780-ban a Duna áradása miatt elpusztult, lakói Szentistvánra (ma Baja egyik városrésze) költöztek. Iványi István, 1891.; Bellosics Bálint, 1911.; Kemény Simon, 1931. 317. 22
