Merk Zsuzsa (szerk.): A bajai ferencesek háztörténete 1. 1694-1840 - Bajai dolgozatok 12. (Baja, 2000)
A Háztörténet szövege
1793 vemben a szolgabíró úrhoz intézett előbbi figyelmeztetésből: tehát a terv kidolgozásában ügyészem nem vett részt, még kevésbé én; másrészt pedig mint örökös fóldesúr, valaha is beleegyezésemet adtam volna, mivel a tudomásvétel céljából nekem küldött írásbeli közlés a nemes Testület határozataival éppenséggel nem egyezett; egyébiránt, ahol egy terv kidolgozásához elő van írva a szükséges kölcsönös beleegyezés - mint a jelen esetben is -, ott szükségszerűen meg kell lennie az egyezkedő felek írásos beleegyezésének, ami itt nyilvánvalóan előzetesen nem volt meg, és ki sem mutatható. Ezenfelül kiderült - mind a részemről beadott tiltakozásokkal kapcsolatban hivatalomtól érkezett jelentésekből, mind a ferences atyáknak hozzám küldött folyamodványából, sőt maguk a dolgok is mutatják -, hogy a szolgabíró úr tervének végrehajtását szándékosan ügyészem távollétében nagy zajjal, dobszó mellett, a szomszédos helységekből nagy sokaság, több mint ezer ember összecsődítésével kezdte meg a bajai közösség néhány vezető emberének jelenlétében - mintha nem az enyém volna az urasági és tulajdoni joghatóság, hanem az övék -, s ilyen módon is törekedett a város közösségének hozzájárulását törvénytelen eljárásához megszerezni, és azt megerősíteni. Ami még ennél is több, a szolgabíró úr egyszerűen semmibe vette a tulajdonosok tiltakozással kifejezett halasztó jogát; ugyanígy a ferences atyák kérelmére az egyházmegyétől kiadott, s neki átadott egyházi eltiltást is anélkül, hogy azt a legkevésbé is megfontolta volna. így károsította az elsősorban az én jogomat illető minden utólagos törvényes orvoslást, és a többi, ottani nemes uraság jogát is, súlyosan megsértve a kegyes tulajdont és annak sok szerencsétlen adományozóját, a közérdek szüksége és haszna nélkül, a közösség határozatának értelme és szelleme ellenében. Ezenfelül felmerült a nemes Testületnek említett, s hozzám küldött levelében az útjavítás kérdése, mely törvény szerint a közösségre tartozik. Vajon ez az én, Baja városában bírt saját jogom mellőzésével végrehajtható-e ennyi új útnak a kialakítása, mely csak a külső ékességet szolgálja, ezért kevésbé szükséges - mégpedig ekkora költséggel -, és mind a nekem, mind annyi más egyénnek okozott ilyen aránytalan károsításával, a tulajdonosok tényleges befolyásának és hozzájárulásának mellőzésével történhet-e? Felmerül a Karok jogaival és szabadságával összeegyeztethetetlen nagyobb méltánytalanság kérdése is. Súlyosabbak ennek a következményei, hogysem eltitkolhatnám, a nemes Testület pedig elnézően jóváhagyhatná, és bárkit beszámítható cselekedeteiért és tevékenységéért komolyan felelősségre ne vonhatná. Egyebek között 792. szeptember 22-én a legmagasabb helyről úgy rendelkeztek, hogy a bajai közösségnek Ő Szent Felségéhez benyújtott panaszait én is, mint földesúr, megfelelő módon hallgassam meg; ezért eddig eredménytelen közlésemet ügyintézők közvetítése nélkül sürgetem, és így az ügy folyamatban van. Ezenfelül ugyanez a bajai közösség többszöri figyelmeztetés ellenére megtagadta, hogy számadásait a földesuraság ellenőrizhesse, és különféle kifogásokat keresett, hogy én a két üggyel kapcsolatban ne nehezteljek. A felügyelet végrehajtásához szükséges eszközök mind a törvények, mind pedig a legfelsőbb szabályozó utasítások értelmében a hatékony köztekintélyből folynak; a közérdek annál inkább megköveteli, hogy a fóldesurak és az alattvalók közötti szükséges kapcsolatokat a legjobban őrizzék meg, és minden zavaró körülményt illően távolítsanak el. Ezért ezennel kellő tisztelettel megkérdezem a nemes Testületet, hogy a fentebb idézett kegyes utasítást hajlandó-e végrehajtani, az említett közösség bárminő panaszos 185
