Merk Zsuzsa (szerk.): A bajai ferencesek háztörténete 1. 1694-1840 - Bajai dolgozatok 12. (Baja, 2000)

Bevezetés

rületén (pálosok,41 kapucinusok, bencések42), de ezek jóval erőtlenebbek voltak és sohasem ölelték fel az ország déli területét. Bácska katolikusai számára az áldatlan helyzet javulását a bosnyák ferenc-rendiek misszióba való bekapcsolódása jelentette.43

Az 1622-ben Rómában alakult „Sacra Congregatio de Propaganda Fide” szervezete elsősorban a boszniai - török engedéllyel működő - ferences kolostorokra támaszkodva kezdte meg munkáját.44 A ferencesek kolduló szerzetesek voltak, a nép között éltek, akik el is tartották, ha kellett meg is védték őket.45 Életmódjuk egyszerűsége, szegénysége, kizárólag lelki igazodása miatt a török megtűrte tevékenységüket. Munkájuk viszont a rablók garázdálkodása miatt sokszor járt életveszéllyel.46 A misszionárius civil ruhában, bajuszosan, legtöbbször raguzai vagy bosnyák kereskedőkhöz csatlakozva járta be a hódoltság irdatlanul nagy területét, s a maga védelmére fegyvert viselt. A Propaganda Kongregáció már 1624-ben szendrői (Szemendria, Smederevo) címmel, de belgrádi székhellyel missziós püspökséget létesített. Alá tartoztak a hódolt részek, sőt a Szentszék missziós területnek tekintette egész Magyarországot és Erdélyt is.47 Ibrisimovich Marian főpásztori működése (1647-1650) azért fontos számunkra, mert bérmaútja során meglátogatta környékünket is. 1649 tavaszától november 12-ig tartó körútjáról jelentést küldött Rómába. Ebből kitűnik, hogy október elején Szegedről Monostorra, onnan Baimacho (Bajmok), Jankovazz (Jánoshalma), Milcut (Mélykút) érintésével Santovo-ra (Hercegszántó) ment, s útközben számos hívőt megbérmált, sőt Szántón egy külön napot töltött azért, hogy a környező katolikusokat is részesíthesse e szentségben.48

41 Kisbán Emil, 1938.1. 243-255.

42 Tóth István György, 1996. 287. Egyetlen bencés működött Nyugat-Magyarországon az osztrák missió keretében.

42 Galla Ferenc, 1946. 13-15. - Nincs itt terünk, és nem is lehet célunk egy szűkre szabott bevezető keretében, hogy a ferencesek történetét akár vázlatosan is nyomon kövessük. Anyaggyűjtésünk során, a Háztörténetben szereplő események megértése céljából azonban számos egyháztörténeti művet vettünk kézbe. Többel találkozik később a jegyzetanyagban az olvasó. Itt csak a fontosabb művekre utalunk. Adriányi, Gabriel, 1975.; Balanyi György, 1927.; Balanyi György, 1930.; Cherrier, Nicolaus Joannes, 1840-1841.; Csevapovich Gregorius, 1823.; Fermendiin Eusebius, 1886.; Hermann Egyed, 1973.; Hervay, Franz, 1982.; Kaizer Ferdinandus, 1908.; Maas, Ferdinand, 1951-1961.; Nagy Béni, 1901.; Nagy Béni, 1913.; Rupp Jakab, 1870— 1876.; Takács Ince, 1927.; Valjevec, Fritz, 1945.; Vanyó Tihamér, 1935.; Winter, Eduard, 1962.; Zamecki, George, 1986. Ezekben a könyvekben egyetlen szó sem esik arról, hogy Baján a középkorban vagy akár a török alatt ferences zárda működött volna. Néhány szerző tudni véli, hogy kolostoruk állt Baján a XII1-XV1I. században, de állításukat egyetlen korabeli adattal sem tudják alátámasztani.

44 Fricsy Ádám, 1993. 104.;

45 Keresztury Dezső, 1982. 48.

46 Megtörtént, hogy a törököktől üldözött katolikus bunyevácok az őket titkon meglátogató ferences atyákkal együtt a Szabadka melletti Palicsi-tóba menekültek, az üldözők közeledtére víz alá merültek, és nádszálon át vettek lélegzetet. Fermendiin Eusebius, 1892. 343. - KaSic Bertalan horvát jezsuita 1613. január 31-én kelt, ajezsuita misszió helyzetéről szóló befejezetlen beszámolójában elmondja, hogy a hajdúk, kozákok és más rablók miatt rendkívül veszélyes a vidék bejárása. Keserű Bálint, 1990.1/1. 70., 75. - A ferencesek szabad mozgásáról Dudás Lajos, 1996. 45.

47 Galla Ferenc, 1940. 74-77.; Vanyó Tihamér, 1986. 65-66.

48 Ibrisimovich keltezés nélküli, olaszul írt jelentése a Vatikáni Levéltárban két példányban maradt meg. A Sacra Congregatio de Propaganda Fide levéltárában lévőt kiadta Fermendiin Eusebius, 1892. 467-468. A S. Congr. Concilii: Relationes ecclesiarum anyagában a „Bellograden” csomóban a másik példányt később megtalálta és közreadta Vanyó Tihamér, 1971. 327-329. A két változat között kisebb eltérések vannak, még dátumokban is. Gyetvai Péter, 1987. 107.

10