Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Szommer Géza iparművész

lesszük iparunkat. Szommer Géza által tervezett és készített játékszerek messze felülmúlják a külföld silány dolgait. A piacot rövid időn belül meg lehetne szerezni. Ami szép, az kedves és egyúttal keresett is. Amíg lesz gyermek, kell a játékszer is! Áldozatról nem lehet szó. Itt csak nyerni lehet. Minden pillanatnyi késedelem bűn. Bűn a társadalom és önmagunkkal szemben. Tekintsék meg a fényképek után készített metszeteket, s a többi szebbnél-szebb dolgot, s nem fognak késni. Mutassuk meg, hogy a keresztény társadalom is megértette az idők szavát. Ragadjuk meg az alkalmat, míg más el nem halássza előlünk. Munkára! Aki keresni akar: Előre!”

Gitta lánya mondta: „Édesapám a legjobb embernek maradt meg emlékezetemben. O volt példaképem, akivel nagyon megértettük egymást, akivel együtt muzsikáltunk. Szobája egyben műhelyül is szolgált. Az ablak előtt volt egy kis asztala, azon a szerszámok és az éppen tervezett munkadarab, amit előbb lerajzolt, megszerkesztett, aztán készített el. Utoljára 80 éves korában komponált ezüstlakodalmunkra egy műtárgyat. Engem is megtanított néhány technika elsajátítására. Jószívű, segítőkész, jó humorú ember volt, édesanyámmal példás békességben, szelíden éltek. Sovány, szikár, korán kopaszodó, magas férfi volt, szinte élete végéig dohányzott, körülbelül napi három cigarettát szívott el, de harmadolva. Orvoshoz nem járt, nemigen hitt gyógyító tehetségükben. Vallásos volt, de nem templomba járó. 87 évesen halt meg, csendesen elaludt. így találtuk meg az egyik reggelen ágyában.”

Az iparművészet mesterségének titkait szakkönyvekből sajátította el, ehhez járult tehetsége és önképzéssel szerzett szaktudása. Jó szerszámai voltak. A visszaemlékezésekből nem lehet tudni, hogy mikor kezdett el alkotni. Volt tervezői leleménye, de többször nem maga találta fel mindazt, ami művészetét alkotta. Az egyes használati tárgyakra érvényes stílust kereste, nem érdekelte a hideg funkcionalizmus. Ismerte felhasznált anyagainak tulajdonságait, de előteremtésükkel gondjai is voltak. Sokszor a beszerezhető nyersanyagok határozták meg, hogy az iparművészet melyik ágában alkothatott.

A főleg családi körben megmaradt műtárgyait - faragványait, fém- és bőrműves munkáit, gyermekjátékait stb. - tanulmányozva megállapítható, hogy azok nagyobbrészt gyakorlati célok szolgálatára készültek. Díszítőtehetsége merített a népművészetből, alkalmazta nemes hagyományait, de nem vált „magyarossá”. Munkáit nem borította be fölöslegesen a díszítmény. Stilizált ornamentikát tervezett, ez jellemezte alkotásait. Példaképe nem volt. Az igényességet képviselte, nem alkudott meg, selejtes munkát nem készített.

175