Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Széchenyi Lenke gobelinművész

Széchenyi Lenke textilművész, a magyar gobelinművészet kiemelkedő képviselője 1993. december 23-án leányával karácsonyi pihenésre autózott. Maga vezette gépkocsiját a 6-os főúton, amikor balesetet szenvedett. A művész meghalt, leánya súlyosan megsérült. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete saját halottjának tekintette. Távozásával művészeti közéletünket, a textilművészetet nagy veszteség érte. Budapesten 1994. január 26-án volt búcsúztatója, és 28-án helyezték örök nyugalomra szülővárosában, a Rókus temetőben lévő családi sírboltba, szülei mellé. Halálát nemcsak művésztársai, tanítványai, testvére, rokonai, barátai, ismerősei gyászolták, hanem a város is.

Számára a kezdő lépéseket szülővárosa adta. Bajához erős szálakkal kötődött. Elhunyt szüleinek továbbra is melegséget sugárzó fészkét haláláig megtartotta, hazajárt. Élménygyűjtésének egyik korszakához tartozott a vadvízországi főváros. Természetközelségének motívumai, ifjúságának itt töltött szakaszában gyökereznek, ábrázolt világában megjelentek. Életében igyekezett mindent megismerni, s ami jó, azt megtartani. Választott műfajának titkait, technikáját, anyagainak sajátosságát felső fokon ismerte. A józan, bölcs életfelfogású, szeretetreméltó művész szerényen, csendesen hivatásának élt. Igazi gobelinmüvész volt, aki szakmai igényességgel maga szőtte képeit, de remekül rajzolt, festett is.

Magáról így vallott: „Sohasem hozott izgalomba a fonal. Sohasem dolgozom a szövés szabályai szerint, hanem a festészet, a rajz önálló törvényeinek megfelelően szövök. A gobelinszövés a festészet egyik ága. A különböző színű fonalakból ugyanolyan biztonsággal lehet színt, árnyalatot kikeverni, akár az olajfestékből a palettán. Miért izgat jobban a gobelin mégis? Ha festek, olykor elvisz az indulat, a szövőszék mechanikája viszont olyan kontroll, mely biztosabb fogalmazásra készteti az embert.”

A gobelin, vagy más szóval falikárpit évezredes hagyományú műfajának Ferenczy Noémi után talán legtehetségesebb művelője volt. Egész életében a magyar gobelinmüvészet életképességének elismertetésére, formai megújítására törekedett, amíg színérzékeny szemét a halál le nem zárta. A fonal költője volt, aki a gobelinbe szőtte álmait.

171