Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Miskolczy Dezső orvosprofesszor

rendes tagjává választotta. Rendes tagsága szünetelt romániai tartózkodása folytán 1949-ig, majd tagságát 1958-ban visszaállították. (Székfoglalókat A neuron-elmélet kórtani megvilágításban és A kisagyi kéreg idegvégződéseiről címmel tartott.) A Román Akadémia tiszteletbeli, majd rendes tagja 1956-ban lett. Budapesten 1952-ben az orvostudományok doktora címet kapta meg, majd 1954-ben a bukaresti legfelsőbb diplomabizottság adományozta számára ezt a tudományos fokozatot. Romániában 1954-ben a Munka Érdemrend II., 1955-ben és 1956-ban a Munka Érdemrend I. fokozatával tüntették ki. Emlékérmet 1964-ben kapott. Ugyanebben az esztendőben odaítélték számára a legnagyobb kitüntetést, ami akkor a tudomány terén adható volt, a Román Népköztársaság Csillaga Érdemrend Rendjel I. osztálya a gyémántokkal. Magyarországon 1936-ban Kaczvinszky-emlékérmet, 1948-ban Balassa-emlékérmet, 1969-ben Semmelweis-emlékérmet kapott. A Munka Érdemrend arany fokozatát 1967-ben és 1969-ben adták meg számára. Az Állami- Díj II. fokozatát adományozták 1973-ban életművéért, az elme- és idegkórtan - különösen az elme- és idegbetegségek kórszövettana - terén kifejtett kutatómunkájáért és klinikai tevékenységéért, majd 1974-ben A Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozatát kapta meg.

A hallei Leopoldina Német Természettudományos Akadémiának 1938-tól volt tagja, 1953-tól levelező tagja a Párizsi Neurológiai Társaságnak, 1957-től tiszteletbeli tagja a Francia Neurológiai Társaságnak, 1959-től levelező tagja a Federation Mondiale de Neurogie és 1964-től a Német Neuropathologusok és Neurianatomusok Egyesületének. Tiszteletbeli tagja volt az International Society of Neuropathologynak 1970- től. Tagja volt 1923-tól a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének (MONE), de abból a fasizálódás idején kilépett. Szegeden orvostársai a MONE fiókegyesületének mégis elnökévé válaszották, de néhány antifasiszta kezdeményezésének visszhangtalansága után végleg kilépett az egyesületből. Romániában 1940-1943-ban képviselte választott küldöttként a felsőházban a kolozsvári egyetemet, annak rektora is volt 1944/ 45-ben. Kolozsvári letelepedése idején a szakszervezet elnökévé is megválaszolták. Erdélyi küldetése után az Egészségügyi Tanács elnöke 1969-től 1973-ig, majd a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társaságának tiszteletbeli elnöke. Politikai pártnak tagja sohasem volt.

Élete és életműve tanulságul szolgálhat az utódoknak. Különösen kedvelt gondolata szerint, csak az a nép tud fennmaradni, amely „a hagyomány és a haladás útját követi”.

146