Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Heller Richárd iskolaigazgató
nak, mondhatnám: mindenáron! Mert Bajának nem annyira gazdasági, mint iparos és kereskedő hivatása van..- írta többek között. A Baja című hetilap 1882. február 19-én közölte, hogy Czirfusz Ferenc királyi tanácsos és tanfelügyelő úr a legutóbbi közigazgatási bizottsági ülésen miként ecsetelte népiskoláink állapotát. Ebben az expozéban felvetette: „Hogy hazai iparunk nem elégíti ki várakozásunkat, egyrészt annak is kell tulajdonítanunk, hogy a rajztanítás elhanyagolásával iparosaink egyrészében a műízlés hiányzik... nem elegendő a rajzterem felállítása, kellő berendezése, és egy képzett tanerő alkalmazása, hanem az ekként szervezett rajziskolát a város közönségéhez intézett átiratomban sürgetett iparos-tanonc iskolával is kell szoros összefüggésbe hozni.” A város 1881. szeptember 28-án kérelemmel fordult a közoktatási miniszterhez a szervezendő középkereskedelmi és vele kapcsolatos ipariskola felállítása érdekében. A minisztérium az előfeltételek elégtelensége miatt ilyen költséges iskola létesítését még nem tartotta kivihetőnek 1882. május 5-ei válaszában, de hajlandónak mutatkozott alsófokú kereskedelmi iskolát nyitni, azt anyagilag támogatni. A tárgyalások eredményeként a felterjesztést 1882. szeptember 11-i 27105. számú rendeletével hagyta jóvá a minisztérium. Október 31-én a városi törvényhatóság Szabó Ferenc tanárt, a siklósi polgári iskola igazgatóját választotta meg az új iskola igazgatójának. Nevezett azonban - látva a kezdeti nehézségeket - néhány nap múltán lemondott, így új pályázatot kellett kiírni, és az iskola megnyitása késett. Az igazgatói állásra december 21-én, csaknem egyhangúan Heller Richárdot választották meg. „...kevés előrelátással, tanítási terv és tanári állások rendszeresítése nélkül megcsinálták az iskolát, amelynek igazgatói állásába engem, az egyetem padjáról alig hazakerült okleveles tanárt választottak meg” - írta viszzaemlékezésében az egykori igazgató. Az iskola az ambiciózus fiatal igazgatónak köszönhetően jól indult. Az első évben 21, a másodikban már 55 tanulója volt, de rendkívüli nehézségek közt végezte tevékenységét a „Bajai Államilag Segélyezett Alsófokú Kereskedelmi és Iparostanonc Fiúiskola”. A városi törvényhatósági bizottság 1886. január 14-i, 9. számú határozatával, „miután teljes három éven át közmegelégedésre és dicséretet érdemlően működött” végleg megerősítette állásában. Sokan maguknak könyvelték el a sikert, de az agyaglábakon állt, hamarosan bekövetkezett a krízis az 1884-ben, majd 1885-ben kiadott új tanítási terv miatt. A minisztérium a kedvezőtlen pénzviszonyokra hivatkozva a mindeddig biztosított szubvenciót is beszüntette. Bizonytalan helyzete sorvadásra ítélte az iskolát, meghúzták felette a vészharangot. 98
