Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Girk György pécsi püspök

1839-ben lett. Káptalani kántorságra 1840. július 1-jén jelölték. 1843. március 2-án felolvasó kanonokká léptették elő. Klobusitzky érsek 1843. július 2-án meghalt, s a széküresedés idejére, a káptalan egyhangú szavazatával, káptalani helynökké választották.

Gróf Nádasdy Ferenc érsek főpásztorsága alatt, mivel annak látása meggyöngült, gyakran helyette végezte a feladatokat. Innen származott az a mondás, hogy „Girk az öreg Klobusitzkynek botja, és Nádasdy szemének bogara.”

Nagyprépost lett 1848-ban, majd Nádasdy halála után 1851. július 22- én ismét őt választották meg a káptalan helynökévé. Amikor 1852-ben Kunszt József lett Kalocsán az érsek, harmadszor is általános helynökké választották, mely tisztségét pécsi püspökségéig viselte.

A pápa és a király 1852. szeptember 4-én pécsi püspökké nevezte ki. Székfoglalója és felszentelése 1853. március 10-én ünnepélyes keretek között történt.

Az alsópapsággal való közösségvállalását 1858-ban a „Coronae aureae” kezdetű pásztorlevelével erősítette. Ugyanebben az évben lelkigyakorlatokat szervezett. Egyházmegyei zsinatot 1863-ban hívott össze. Határozatait minden plébánia számára közzétette. Ebben az évben adta ki a Manuale Sacerdotum című imakönyvét, papjai lelki épülésére. Gyakran látogatta meg a vallási szertartásokat végző fiatal egyházi személyeket, és papnövendékeit is buzdította. Annak érdekében, hogy az egyházi fegyelmet a szemináriumokban elviselhetőbbé tegye, gyermekszemináriumot hozott létre 1860-ban. Céljaira házat vásárolt, és berendeztette saját javaiból. 1855-ben gondoskodott arról, hogy az apácák a kórházakban is segítséget nyújtsanak a betegeknek. Missziókat szervezett. A jezsuiták révén németet és délszlávot, a ferencesek által Pécsett magyar nyelvűt. Kétszer - bérmálással egybekötve - meglátogatta egész egyházmegyéjét. Nyolc helyen létesített új plébániát. Visszaállította 1856-ban a tanítóképző iskolát, fenntartását anyagilag is segítve. Jogi tanulmányok céljaira líceumot létesített 1865-ben, amit anyagilag támogatott. Felemelte a káplánok honoráriumát, gondja volt arra is, hogy egyházmegyéje érdemes papjai számára alapot hozzon létre, apácarendet honosított meg stb.

Sokat adományozott különböző célokra, így a Magyar Tudományos Akadémiának, apácarend alapítására, tanítóképzésre, de még hadászati költségekre is. A bajai gimnáziumnak 1050 pengő forintot ajándékozott.

Érdemei elismeréséül 1863-ban a király valóságos belső titkos tanácsosává nevezte ki, és kitüntette a vaskoronával ékesített I. osztályú lovag fokozattal. Ötvenéves papi jubileumán, 1865-ben IX. Pius pápa a

91