Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Felekyné Munkácsy Flóra színművész

ben is nagy érdemeket szerzett. Feleky Miklós már volt házas, az első felesége Szákíy Amália színésznő volt, akivel 1845-ben kötött házasságot, de hamar elvált. 40 éves, amikor nőül veszi 1858-ban a 22 éves drámai szendét, művésznevén Munkácsi (később Munkácsy) Flórát.

A múlt században akkortájt kezdődött el a magyar színészet polgáriasodása. Az addig jóformán lenézett színész megbecsült tagja kezdett lenni a társadalomnak, biztosabb megélhetést, egyes esetekben jövedelmet is nyújthatott ez a pálya, mert a színházi látogatottság növekedése lehetővé tette anyagi helyzetük javítását. A Nemzeti Színház 1855-ben gázsikra 100 ezer forintot irányzott elő, s ez az összeg folyamatosan nőtt. A legmagasabb színészi fizetés - évi 2200 forint - 1859-1860-ban Jókainé Laborfalvi Róza tragikáé volt. A főleg társadalmi színmüvekben jeleskedő Munkácsy Flóra akkor 2100 forintot kapott. A férfiak közül Egressy Gábor állt az élen - évi 2000 forint javadalommal -, utána Feleky Miklós, az „első szerelmes” következett, évi 1800 forinttal. Három évvel később a két első helyen Jókainé és Felekyné álltak 2730 forinttal, a hat férfi vezéregyéniség közé tartozó Feleky - ugyanúgy mint a társai - 2200 forint fizetést kapott. A Nemzeti Színház színész házaspára ezzel annyit keresett, mint az ország jól fizetett hivatalnokai. Mindezen körülmények mellett életük - és színészi alakításaik - során a megfontolt mértéktartás számtalan jelét adták viselkedésükben. Munkácsy Flóra férje nem volt szép ember, de délceg és férfias külsejű, józan értelmű és megbízható. Az értelmes, művelt és számító Feleky a XIX. század második felének legszebb magyar színésznőjét, „Magyarország legszebb aszszonyát” vette nőül, és boldog házasságban élt vele, aki gyermekeinek kitűnő anyja volt. Feleky tiszteletreméltó kort élt meg, gazdaggá vált, de igazán nagy színésszé sohasem.

Munkácsy Flóra tehetsége, házassága révén, és nem utolsósorban érvényesülése érdekében vérbeli színésznőként minden szerepkörben játszott. Pályája kezdetén főleg népszínművekben, énekes szerepekben lépett fel. Elsősorban Szigligeti Ede darabjaiban - aki megteremtette a magyar népszínművet -, így például Cigány Rózsi, Lelenc Julcsa szerepében. Vígjátéki alkításai közül pedig legemlékezetesebb a Nőuralom Ilonja, a Fenn az ernyő, nincsen kas Gizellája volt, továbbá Abonyi Lajos A betyár kendője című darabjában Örzse megformálása. Ezekben a színmüvekben kiválóvá tette őt keresetlen egyszerűségű játéka.

Klasszikus és társadalmi színművek hősnőit is megformálta, a romantikus leányszerepek érzelmes alakítója volt.

Feuillet drámáinak hatása alatt írt daraboknak egyik jellemző alakját, a panasz nélkül, némán szenvedő asszonyt alakította leghíresebb szerepei81