Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Donáth Gyula orvosprofesszor
Műveihez sok vázlatot, színvázlatot készített, mesterétől tanult alapossággal. Sok gondot okozott számára a barokk stílusú templomokhoz való alkalmazkodás. Erős szakmai és testi felkészültséget kívánt meg tőle a régi, nagy mesterek freskófestési eljárása, amit ő maga továbbfejlesztett. Mindig lelkiismeretes munkát végzett, és művészi lelkiismeretére hallgatott. A templomfestés nem kínált nagy keresetet számára. A művészetét szolgáló festéket, a márványporral kevert meszes vakolat felrakását, a műveket kiegészítő ornamentációt, stukkókat is mesteri kézzel a legtöbbször maga csinálta. Volt egy vágya, hogy a bajai városháza közgyűlési termének falaira freskókat festhessen, de ez nem valósulhatott meg. Mint a reneszánsz mesterei, ő is belefestette magát és másokat egy-egy kompozícióba. (A bajai belvárosi templom egyik freskóján malterosládán ül.) Jellemábrázoló, jól karakterizált arcképeket is alkotott. A legtöbbször magáról - élete minden szakaszában - és feleségéről, aki ihletet adó múzsája volt. Jelentősek a művészbarátokról - Dezső Alajos, Nagy István, Tornyai János képzőművészek, Fülep Lajos művészettörténész, Rózsahegyi Kálmán színművész - készült portrék, valmint az 1939-ben Baján járt Mécs László költőről készített alkotása. Megrendelésre festette meg neves személyek arcképét, köztük a kalocsai érsek megbízásából második olaszországi útja alkalmából Rómában, 1931-ben XI. Pius pápa nagyméretű portréját; továbbá gróf Bethlen István miniszterelnöknek, Latinovics János főrendházi tagnak - vármegyénk főispánja -, Baja polgármesterének és a pécsi egyetem professzorainak arcképét. Elkészítette helyi mecénások (Lelbach, Somogyi stb. családok) és polgárok portréit. Budapesten kiállított „szivaros önarcképét” 1926-ban megvette a magyar állam. Azt írták róla: „Éber volt a megye hivatalos festője”. Tájképei, csendéletei, zsánerképei, valamint grafikai lapjai művészi produktumainak vonzó darabjai. Érződik rajtuk természete, fejlett ízlése, kiváló rajzkészsége, biztos színkezelése, a festészet és a grafika sokféle technikájának tudása. Vérbeli tájképfestő volt, hangulatos műveiből kiemeljük a Balatonról készültet, amelyet ugyancsak megvett tőle első fővárosi kiállításán az állam. Megemlítjük az Udvar kerti asztallal (1911), a Hajókormányos (1920 körül), a Sugovica-part (1943) című olajképeit, és grafikai művei közül az Öreg béres című 1916-ban készült szénrajzát. Szoborkészítéssel is próbálkozott. Hagyatékában van az 1906-ban agyagból formált Ambíció című kompozíció, a feleségéről 1909-ben, és apjáról 1910-ben készített gipszszobor. Illusztrálta Erdős Renée költő, író Aranyveder című verseskötetét 1910-ben. 71
