Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Donáth Gyula orvosprofesszor
A huszonnégy éves, tehetséges, bohém művészpedagógus nemsokára megismerkedett dr. Bartsch Samunak, a tanítóképző nyugdíjas, tudós igazgatójának legkisebb lányával, Juliannával (1888-1970), akit tizenhat éves korában, 1904. június 26-án Baján feleségül vett. A Jókai utca 19. szám alatti ház lett a házaspár boldog együttélésének otthona, majd később gyászháza is. Ahogyan sorban születtek gyermekeik (Anna 1905-ben, Erzsébet 1907-ben, Sándor 1909-ben, Géza 1910- ben, Margit 1912-ben, László 1914-ben és Gyula, Alán 1916-ban), úgy kellett bővíteni a házat. Műtermet is épített hozzá. Gyermekei közül ketten - a legidősebb, Anna és a harmadikként született Sándor - követték apjukat a tanári, festőművészi pályán. Id. Éber Sándor szülei - az apa nyugdíjba vonulása után - Szekszárdról Bajára, a szomszédos házba költöztek. „A szomszédban nyugalomban lévő nagyapám mindannyiunkat tanított évekig zongorázni” - emlékezett róla unokája, ifj. Éber Sándor. A nagy család ellátásának, nevelésének gondja, a tanítás és a művészi tevékenység feszültsége megviselte, 1918 vége felé megbetegedett, idegkimerültsége miatt mintegy három évig gyógykezelték és helyettesítették. Emellé párosult cokorbetegsége. Sokszor elfáradt, kimerült, míg végül az orvosok állandó, nyugodt életmódot, és a tanítás abbahagyását javasolták számára. Ideiglenesen 1922. december 1-jétől, majd 1923-tól véglegesen nyugdíjas lett. Nyugdíjas éveiben csak a művészetnek és családjának élt. Ingatag egyensúlyú idegrendszere problémáival, anyagi nehézségekkel küszködve nevelte, tanítatta gyermekeit, akik ekkor 7-18 éves korúak voltak. Hatvankilenc éves korában, 1947. december 14-én halt meg váratlanul Baján. Aznap még dolgozott. Befejezte dr. Geringerné portréját, kerékpáron elvitte a megrendelő Szarvas Gábor utcai lakására, felvette az érte járó tiszteletdíjat, majd rosszul lett. Mire orvos érkezett hozzá, már meghalt. Műtermében ravatalozták fel, és december 16-án temették. Sírjánál az akkor Baján élő Rudnay Gyula mondott beszédet. Negyvenöt évet élt és dolgozott Baján. A városi közgyűlésen állva hallgatták meg a róla szóló méltató beszédet, amelyben hangsúlyozták, hogy művészete egybeforrott a város fejlődésével, és beírta nevét történetébe. A sokoldalúan kiforrott művész elsősorban a mélységesen vallásos tematikájú egyházmüvészet terén emelkedett ki freskófestőként. Nem elégedett meg a száraz falra festett, kevéssé időálló képpel (secco), a frissen vakolt falfelületre festett kép (fresco) nehéz technikáját alkalmazta, ez lett legerősebb műfaja. Saját útján haladva, ösztönös megérzé69
