Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Csermák Mihály honvéd ezredes

maradt meg a hágó védelmére. A túlnyomóan idősebb honvéd népfelkelőkkel, és az alig kiképzett tizennyolc-húszéves regrutáival háromszor is kiverte az oroszokat a kárpáti szorosból, személyes bátorságáról is példát adva. Pali nevű kedvenc lován ülve osztogatta parancsait 1915. január 1- jén reggel, maroknyi katonájának utolsó rohamot vezényelt. Egy ellenséges golyó eltalálta. Haldokolva is buzdította katonáit. Az ütközet végét nem érte meg. Honvédek temették el egy gyengén hantolt jeltelen sírba. Holttestét a győztes orosz csapatok megtalálták. A parancsnok, Maximov ezredes - aki a kárpáti harcokban ellenfele volt - bátorsága megbecsüléseként lovagiasan, katonai pompával újratemettette Hajasdon, a végtisztességet megadva számára. Beszédében a katonai erények mintaképeként említette. Az a hely, ahol elesett és eltemették, nemsokára magyar kézbe került. Kárpáti fenyőfából készült egyszerű fakeresztet állítottak sírjára, melyet állítólag orosz katonák faragtak. A sírt az arra járók díszítették, és a keresztre pléhtáblát szegeztek. Családja elhatározta, hogy hazahozatja. A háborús körülmények miatt ez csak fél év múlva következett be, ekkorra kapták meg az engedélyt. Az exhumálásnál ott voltak testvérei.

Baján hőshöz méltóan fogadták koporsóját a város vezetői és a lakosság. A pályaudvart és az utcákat megtöltötte a gyászoló nép. Nagy pompával helyezték örök nyugalomra 1915. augusztus 7-én délután a város által adományozott díszsírhelyen, a Rókus temetőben.

Az országos és helyi lapok akkoriban rengeteget foglalkoztak személyével és hősiességével. Sírjára ideiglenesen azt az egyszerű harctéri fakeresztet tették, amelyet Hajasdon faragtak. Pléhtábláján ez állt: „Itt nyugszik Csermák János honvédezredes.” Tévesen a János keresztnevet írták rá. Tizennégy év múlva gránit síroszlopot állítottak hamvai fölé. Feliratát Tordai Ányos gimnáziumigazgató, irodalomtörténész és író fogalmazta, amely így hangzik: „Pro patria. Itt nyugszik Csermák Mihály m. kir. honvédezredes, dandárparancsnok, az uzsoki hős, ki a Kárpátok védelmében hazájáért áldozta 51 éves életét, 1915. január 1-én. Békén nyugodjál - s fakadjon szebb magyar jövő drága véred nyomán.” Helyszűke miatt nem kerülhetett a síremlékre a teljes szöveg, amely így folytatódott: „ Édesatyja voltál katonáidnak. Példája lettél az önfeláldozásnak. Örökemlékű hőse vagy a hazaszeretetnek. Emlékedet kegyelettel őrzi a magyar föld minden hű fia!”

Nevét a gimnázium falán, a főbejárat melletti márványtáblán is megörökítették, a hazáért 1914—1919-ben elesett többi volt gimnazistáéval együtt.

Az alispán és 25 személy javaslatára 1925-ben teret nevezett el róla a város. Ott, ahol szülőháza is van, de érthetetlen módon ez a ház már nem

58