Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Csermák Mihály honvéd ezredes
gyalogtiszti lovaglótanfolyamot, főhadnagyként pedig hadtesttiszti iskolát, majd lövésziskolát. Az ezredsegédtiszti szolgálat alól 1895-ben mentették fel, és újból csapathoz került. Századossá 1890-ben léptették elő, és a hercegovinai Stolac várába került csapatával. Itt három évig szolgált mint századparancsnok. Saját kérésére 1899-ben a magyar királyi honvédséghez helyezték át. Sopronba, a 18. gyalogezredhez került századosi ranggal. Néhány hónapos csapatszolgálat után a pécsi honvéd hadapródiskolához vezényelték. Itt tanárként működött 1900-tól 1904-ig. Növendékszázad-parancsnok volt, továbbá a fegyver és a lövészet, a német nyelv és a gyakorlati szabályzat oktatója 4 éven át. Szigorú, de jólelkű tanár volt. Visszament soproni ezredéhez. A törzstiszti vizsgára készült, amelyet 1906-ban kiváló eredménnyel elvégzett, majd a trencséni 15. gyalogezrednél szolgált zászlóalj parancsnokként. A Honvédelmi Minisztérium húsz legkiválóbb tisztjét tanulmányútra indította. Őt a Balkánra, a hadseregszervezetek tanulmányozására küldték. Korfu, Patras, Athén, Konstantinápoly és Szófia voltak útjának főbb állomásai. A szegedi 5. gyalogezredhez 1906 decemberében helyezték, majd 1908. május 1-jétől soron kívül őrnaggyá léptették elő. A Déli Kárpátok tövében lévő verseci 7. gyalogezred kerületi tiszti iskolájában tanárkodott a harcászat oktatójaként, és különleges beosztású törzstiszt volt a kerületi parancsnokságon. Tanári beosztásából 1911-ben felmentették, és a pécsi hadapródiskola parancsnokává, november 1-jétől alezredessé nevezte ki a honvédelmi miniszter. Az első világháború kitörésekor Pécsről ezredével Baján keresztül vonult a harctérre. Rokonsága és özvegy édesanyja a bajai pályaudvaron találkozott vele. A fronton először a marosvásárhelyi 22. székely gyalogezred parancsnoka volt. Ebben szolgált Nagy István festőművész is, aki sokat rajzolt, leginkább katonatársait. Ezután a kolozsvári 75. gyalogezred parancsnoka lett ezredesi ranggal. Rendszeresen küldött bajai rokonságának a harctérről tábori levelezőlapokat. Jó katonához illően, a harctéri eseményekről nem írt semmit. Galiciában 28 csatában vett részt. Kétheti betegszabadságot kapott 1914 novemberében, amelyet részben Baján töltött. Egy novemberi havas reggelen utazott vissza a harctérre. Akkor látta rokonsága utoljára. A sokszorta hatalmasabb orosz haderő betörésétől megrémült Ung vármegyének minden bizalma Csermákban volt, mert december hónapban tízszer is visszaverte az oroszokat. Ekkor már tiszttársain kívül a nép is széles körben „uzsoki vezér”, „uzsoki hős” néven emlegette. Népszerű volt katonái körében, titokban Miska bácsi névvel illették. Az uzsoki hágót védő csapatok egy részét 1914 december elején kivonták. Csupán 5 gyalogos zászlóalj, 3 üteg és 1 huszárszázad 57
