Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Bellosics Bálint néprajzkutató - Bernhart Sándor polgármester

ide nem vették fel. A zombori 23-as gyalogezredhez kellett volna bevonulnia, de tüdőgyulladást kapott. Felgyógyulása után dr. Borbíró (Vojnics) Ferenc polgármester felmenttette, hogy a közben elhalálozott városi számvevő helyére kerülhessen. Munkaköréhez nem adtak segítséget, feldolgozta a hivatal kétévi hátralékát, vagyis takaríthatta Augiás istállóját. Sérvműtété után 1917-ben ismét bevonult Zomborba, hathetes kiképzés után Szabadkára küldték tiszti iskolára, de 1917 szeptemberében hazatért, mert a polgármester - tudta nélkül - ismét felmenttette, hogy feldolgozza a még hátramaradt restanciát.

Ráérő idejében evezett, barangolt az ártéri erdőkben és muzsikált, közreműködött liceális műsorokban a városházán, a templomokban és másutt. Amikor Baja 1918. november 13-án szerb megszállás alá került, polgárőrséget szervezett, amelynek tagjai a fosztogatások megakadályozása érdekében járőröztek a városban. Esküt a megszállóknak nem tett, nem akart szerb impérium alatt szolgálatot teljesíteni, lemondott állásáról 1918. december 17-én. Ezért nem nézték jó szemmel. Ezekben a nehéz időkben a muzsikálás öröme segítette közérzetét elviselhetőbbé tenni. Egy ideig francia katonák is tartózkodtak Baján. Egy zeneszerető őrnagy segítségével - aki részt vett barátja, Bajai Ernő lakásán rendezett házi muzsikáláson - 1919. március 10-én átszökött az Érsekcsanád határában húzódó demarkációs vonalon.

Budapesten a Menekültügyi Hivatalnál jelentkezett, és 1919. március 17-én a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közélelmezési hivatalának munkatársa lett. Amikor kikiáltották a Tanácsköztársaságot, volt egy olyan terve - ezzel Szamuely népbiztoshoz is fordult -, hogy a megszállt területek visszaszerzésére szabadcsapatokat szervezzenek. Nevezett meghallgatta, majd helyetteséhez utasította, végül nem foglalkoztak ötletével.

Közélelmezési tisztviselőként utazási engedéllyel Ersekcsanádra ment. Felhatalmazást kapott arra, hogy szervezze meg a községben a direktóriumi és munkástanácsi tagok megválasztását. Ezt úgy hajtotta végre, hogy a régieket választották meg. Bajba keveredett, le akarták tartóztatni, Bajára szökött. Itt fogdába záratta a szerb városparancsnok. Édesanyja egy Zsolnay-vázát adományozott a rác pópa feleségének, és másnap szabadon engedték. Szabadulás után nem lépett közszolgálatba.

Körül akart nézni Budapesten, de mire odaért, pénzét a nemzeti hadsereg rossz hírű vitézei elkobozták. Egy ideig kalandos foglalatosságot választott, csempészéssel biztosította megélhetését. Budapest és Belgrád között csempészett valutát, gabonát. Sőt egy 1920. április 2-án kiállított bevásárló igazolvánnyal húst és zsírt is, mert a határőrök pálinkával megvesztegethetők voltak. Sikeres útjait aztán abbahagyta, nem neki va40