Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Bartsch Samu biológus

Kimondta, ahol létesítése kívánatos, „ott állíttassák fel, a hol felesleges, maradjon el.”

Szemei gyengültek a sok olvasás, írás és nem utolsósorban a Hartnack használatától. (Ez utóbbi volt az akkori idők legkedveltebb mikroszkópja, amelyet német készítőjéről neveztek el.) Utolsó cikke 1894-ben jelent meg. Szemorvosokhoz csak későn fordult, állapota reménytelenné vált. Ehhez járult még súlyos vesebaja. Látása, testi ereje rohamosan csökkent, szélütések is érték. Édesanyja, családtagjai gondos ápolása ellenére 1895. január 19-én, hajnali 3 órakor meghalt. A tanítóképzőben ravatalozták fel, és a Kálvária temetőben temették el. Később vitték át a Rókus sírkertbe, végső nyughelyére.

Életében tett megnyilatkozásai hozzásegítenek ahhoz, hogy megrajzolhassuk egyéniségét. Egyik fiatal tanártársa, egyben veje, Bellosics Bálint etnográfus - akiből később a tanítóképző igazgatója lett - így jellemezte: „....alacsony termetű, kövérségre hajlamos ember volt. Erős vonású arcza fölött magosán fejlett homlok boltozódott; szelíd, kék szemeiből jóság sugárzott. Aki először találkozott vele, arczvonásaiból nagy értelmi erőt, de száraz, hideg kedélyt olvasott ki. Az értelmi kiválóságban nem is csalódott. Bartsch Samu a tiszta, rendezett fogalmak embere volt. Nagy memóriája számukat bőven tudta szaporítani és gyorsan rendelkezésére adni. Tiszta logikája s nagyterjedelmű, rendezett ismeretköre tanításának sikerét mindig biztosította, társadalmi és egyesületi téren pedig tiszteletet szerzett számára.” Bölcs, békés, nyugodt természetű, emberszerető férfi volt. Gondolkodásmódja nem engedte meg a tartalmatlan, az érdemleges mondanivaló nélküli szószaporítást. Beszédmódjának egyhangúsága csak akkor élénkült, ha a téma lelkesítette. Gondolatainak fűszerezéséül tudott tréfálkozni is. Szerette családját és a zenét, jól csellózott. Vasárnap délelőttönként rendszeresen lakásán muzsikált más bajai amatőrökkel. Ebben a körben pihente ki fáradalmait.

Pedagógiai elvei közül a legfontosabb az önállóságra nevelés volt. Erős alapokra kívánt építeni, képzett, hazafias érzésű, erkölcsös tanítókat kibocsájtani. Nevelési elveinek megvalósításáért, különösen a természettudományos tárgyak oktatásának hangsúlyosabbá tételéért sokat küzdött. Ellene volt olyan terveknek, amelyek a tanítójelöltekből „művészt, iparost, gazdát, baromfi-, méh- és selyemhernyó tenyésztőt, gyümölcs- és fakertészt, vinczellért, konyhakertészt, állattenyésztőt akarnak nevelni.” Az volt a meggyőződése, hogy az élet a tanítót mindenre megtanítja.

Bartsch egykori tanítómesteréhez, a botanikus Hazslinszky Frigyeshez hasonlóan vidéken tevékenykedett, távol a tudomány forrásaitól. Levelezett Herman Ottóval, a sokoldalú, kiváló természettudóssal. Egyik leve25