Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Bartsch Samu biológus

lányai - Paula és Hermin - zongoráztak. A családi hagyomány szerint, csak azzal a feltétellel adta Hengl Adolf lányát, a tizenhat éves Hermint feleségül leendő vejének, ha az megtanul gordonkázni, hogy utódja legyen a vonósnégyesben. Kívánsága teljesült.

A házasságból négy leánygyermek született: Flóra 1874-ben (Bellosics Bálintné), Hermin 1876-ban (dr. Kosa Károlyné), Jolán 1877-ben (Utry Pálné) és Julianna 1888-ban, aki idősb Éber Sándor festőművész felesége lett.

Beadványa alapján a Természettudományi Társulat 1873-ban Bartschot megbízta az Alduna és a Tisza mentén előforduló sodró-állatkák kutatásával és leírásával, így visszatérhetett kedvenc tudományos témájához. Megfigyeléseiről készített munkáját 1876-ban elküldte a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak, mely Rotatoria Hungáriáé, A sodró-állatkák Magyarországon megfigyelt fajaik címmel 1877-ben meg is jelent.

Ezzel a témával többé nem foglalkozott, a Crustaceákat, a rákok osztályát figyelte meg. Az erről szóló anatómiai tanulmányának töredékei 1878-ban a Természetrajzi Füzetekben jelentek meg, és ugyanitt, ugyanebben az évben a korcscsőrű seregélyről írt tanulmányát is kiadták.

Érett korú tanár volt, amikor 1878-ban kinevezték a Bajai Tanítóképző Intézet igazgatójává. Örült ennek, de fájó szívvel vált meg szaktárgyainak tanításától. Igazgatói elfoglaltsága csökkentette tudományos tevékenységét, növelte azonban társadalmi elfoglaltságát.

Természettudományi, tanügyi, tankönyvbírálati és egyéb témájú írásait a Természettudományi Közlöny, a Magyar Tanítóképző, a Magyar Tanügy, az Egyetemes Közoktatási Szemle, a Néptanítók Lapja és a Vasárnapi Újság közölte. Egy ideig szerkesztette a Baja című vegyes tartalmú hetilapot is. Szerkesztőként őszinte, nyílt, szókimondó írásai miatt többször támadások is érték.

Köztiszteletben álló, tekintélyes személyisége lett városunknak, akinek erkölcsi magatartásán alapuló befolyása és súlya volt. Többféle közéleti feladatot vállalt. Tagja volt a város népnevelési biztosságának, a Casino választmányának, igazgatósági tagja a Kereskedelmi- és Iparbanknak, egy időben igazgatója a Bajai Kölcsönös Segélyező Egyletnek; munkatársa a Magyar Tanítóképző című lapnak, a tanítóképzős tanárok egyesületének pedig választmányi tagja.

Életének utolsó szakaszában idejét az épülő bajai internátus foglalta le. A tanulók akkori anyagi helyzete, fegyelmi állapota kívánatossá tette építését. Nem lelkesedett ugyan az internátusért, mert azt tartotta, hogy ezekben a társadalom mellőzésével akarnak nevelni, de nem is ellenezte.

24