Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Weinträger Adolf festőművész
jellemezte. Jó előadókészséggel rendelkezett, előadásai atmoszféra-teremtők voltak. Már 1962-ben Vaskúton felső tagozatos tanulók körében az Országos Pedagógiai Intézet felkérésére rajzpedagógiai kísérleteket végzett. A Képzőművészeti Főiskola kívánságára 1966-ban színproblematikával kapcsolatban kezdett el kutatásokat az alsó tagozatban. Hosszú évekig tagja volt az Országos Rajz Szakbizottságnak. Ebben a tisztében számos feladatot teljesített, tankönyvbírálatokat írt, tanterv, programtervezet készítését, előadások tartását vállalta országos fórumokon és az INSEA budapesti regionális nemzetközi konferenciáján. Szakfelügyelőként továbbképzéseket vezetett. Kutatómunkája igazán a tanítóképzőben bontakozott ki, amely Az emberábrázolás kérdése a tematikus képalkotás problematikájában címmel szorosan kapcsolódott az alsó tagozatos vizuális nevelés tantervi koncepciójához. A részeredményekről több publikációja jelent meg különböző szakfolyóiratokban. A kutatás keretében az Országos Pedagógiai Intézet felkérésére a gyakorló iskolában - az új tantervet megelőzően és annak szellemében - kísérleti rajztanításokat végeztek irányításával. Több éven át az első, később a többi osztályokban is. Létrehozta az évenkénti kéthetes Hajósi Nyári Alkotótábort, ahol vezetésével a harmadéves szakkollégista hallgatók kaptak lehetőséget képességeik fejlesztésére. Gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki más intézményekkel. Munkája az új tanítónemzedék vizuális esztétikai felkészítésének szolgálatában állott. Sokoldalúan vett részt a megye és a város közéletében. Számos funkcióban segítette Baja kulturális gazdagodását, tanácstagként (1971- 1980) a művelődési állandó bizottság és 1971-től a Hazafias Népfront Városi Bizottságának tagjaként is. Ismeretterjesztő előadásokat, kiállításmegnyitókat, tárlatvezetéseket tartott, műteremlátogatásokat, aszfaltrajzversenyeket vezetett, zsűrizésekben vett részt, dekorációkat tervezett és kivitelezett. Oktató-nevelő munkájával párhuzamosan, azzal egybefonódva aktív művészeti alkotótevékenységet folytatott. Az 1948-tól eltelt 39 év alatt mintegy 200 csoportos kiállításon szerepelt munkáival. így A vidéki képzőművészek I. és II. budapesti kiállításán az Ernst Múzeumban, a Műcsarnokban. Rendszeres kiállító volt az alföldi tárlatokon, az Egri Akvarell Biennálén, a különböző megyei nyári és téli tárlatokon, a pedagógus képzőművészek országos és megyei kiállításain és a helyi képzőművészekkel rendezett bajai bemutatkozásokon. Meghívásokra országszerte elküdte alkotásait. Más művészekkel együtt Angliában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Franciaországban, NDK-ban, Jugoszláviában és a Szovjetunióban állított 192
