Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Vujity Joakim színházalapító
Vujity Jo akim (1772- 1847) A XVII. század végén kezdődött meg a szerbek nagy kivándorlásának folyamata. Carnojevity Arzén ipeki szerb pátriárka felkelő csapatai támogatták az osztrák császári csapatokat a törökök ellen. Az 1690. évi, hatásában fontos török ellentámadás után a szerbek nagy csoportjai arra kényszerültek, hogy elhagyják otthonukat. Megkezdődtek az áttelepülések. A Vujity elődök minden bizonnyal ezzel a menekülő csoporttal költöztek Bajára. A kézműves foglalkozású apa fiúgyermeke, Vujity Joakim 1772. szeptember 9-én született Baján, atyjának az egykori Provália (ma Árpád) és Borrév (ma Kazinczy) utcák sarkától a második, a Miklós utca irányában álló - azóta lebontott - házában. A bajai szerb nyelvű görögkeleti elemi iskolába járt, majd a helyi ferencesek által működtetett magánjellegű gimnáziumba. A latint és németet Újvidéken igyekezett elsajátítani. A gimnáziumot Kalocsán és Szegeden fejezte be. Pozsonyban jogot, bölcseletet és teológiát tanult. Az ottani konviktusban a héber és ógörög nyelvekkel ismerkedett, de főleg pedagógiai tanulmányokkal foglalkozott, tanárrá képezte magát. Utazásait 1796-ban kezdte meg. Bajáról indult el gyalog és kocsival messzi vidékekre. Dolgozott ügyvédbojtárként Károlyvárosban, aztán Futakon tanított rövid ideig, majd három évig Óbecsén, egészen 1801-ig. A lényegét meghatározó nyugtalan vérmérsékletével, örökös kóborlási vágyával összhangban állt vándorélete. Megtakarított pénzén Triesztbe utazott, ahol egy Kvekits nevű gazdag kereskedő fiának házitanítója lett. Megtanult olaszul, franciául és angolul is. Tanítványa apjának jóvoltából lehetővé vált számára, hogy annak kereskedő hajójával nagyobb utakat tegyen. Körülutazta Itáliát, járt Odesszában, Taganrokogban, Szmirnában, Jaffában, Rosettében, Alexandriában és másutt. Amikor 1805-ben visszatért Triesztbe, a város felé nyomuló francia csapatok miatt Újgradiskába ment, ahol tanított. Később váratlanul Zimonyban tűnt fel, ahol nyelvtanítással foglalkozott, de egy politikai felkelésben való részvételének gyanúja miatt szabadságvesztésre ítélték, majd 1809-ben visszatoloncolták szülővárosába. Bajáról rövid idő múlva Budára ment, ahol tanítói állást kapott 1810- ben, majd 1813-ban Szentendrére került. Ottani tartózkodásának idején 183
