Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Telcs Ede szobrászművész

ruár 10-én meghalt. Egy időre nem tudott dolgozni, gyermekeivel sem törődött. Tanítványa, Mansfeld Nóra átvette gondozásukat, ő pedig egy Drezda melletti szanatóriumban pihente ki a tragédiát. Első felesége már betegágyán felvetette Nóra nevét, akit utódjának, gyermekei második anyjának szánt halála után. Nóra, aki egy tőzsdés lánya volt, jól rajzolt, és tanítványa lett. Felesége betegsége idején észrevétlenül vette át a gyermeknevelés és a háztartás gondjait. Teles elfogadta a kialakult helyzetet, és 1911. március 2-án feleségül is vette. Budára költöztek a Mészáros utca 34. számú házba, amelyet felesége hozományként hozott a házasságba. Két fiúgyermekük született, 1911-ben Péter és 1914-ben Adám.

Az első világháború kitörésekor a 42 éves művésznek nem kellett bevonulnia. Beteg lett, 1917 végén meghűlt, kórházba került. Kosztolányi Dezső már nekrológját is megfogalmazta. A háború után kialakult helyzet arra kényszerítette, hogy visszavonuljon a művészi élettől, majd hazáját is elhagyta. Családjával együtt 1920-ban Hollandiába költözött. Ott egy barátja ezüstműves gyárának művészeti vezetője lett. Két év után hazajött, pedig hívták Angliába, és felesége sem kívánkozott visszajönni. A honvágy hazahozta, de második feleségével viszonya megromlott, elköltözött, majd elvált tőle.

Megismerkedett 1924-ben egy özvegyasszonnyal, Glückstahl Irénnel, és megszerette. Elhatározták, hogy összeházasodnak. Új műterme és lakása az Alkotás utca 41. szám alatt készült el, és 1924 szeptemberében házasságot kötöttek. Harmadszor kezdett új házaséletet.

Teles Ede erős fizikumú volt, nem érezte meg az öregedést hatvanéves koráig. Csak amikor kedvenc sportjához, a víváshoz visszatért, kondíciójának fenntartása érdekében, akkor kapott szívtágulást, így felhagyott vele. Amikor Magyarország belépett a második világháborúba, behúzódott csigaházába. Kevesebbet dolgozott, kedveszegett lett, és egészségi állapota is romlani kezdett. Személyét támadások is érték. Élete legszomorúbb időszaka a nyilas uralom alatt volt. Felvették arra a listára, amely az első kivételezetteket tartalmazta. Mentesítő iratot is kapott, lakásán maradhatott, de szobrászkodni nem volt kedve, legfeljebb festegetett. Budapest ostroma előtt átköltöztek Pestre, felesége anyjának lakásába, amely egy úgynevezett svéd védett ház volt. Amikor a harcok befejeződtek, visszaköltöztek Budára, és helyreállították a műtermet. Egészségi állapota azonban nem javult. Nem tudta kiheverni a „sárga csillagot”, az ostrom izgalmait, és bizonytalan lett az új eszmék forgatagában. Mintázófáját és az ecsetet is letette. 1948. július 19- én elhunyt.

180