Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Széchenyi Lenke gobelinművész

Az iskolába járó kislányban első rajztanára, Puskás Klára festőművész ismerte fel a tehetséget. Sokat köszönhetett ilj. Éber Sándor művésztanárnak, akinek vetítésekkel kiegészített művészeti témájú előadásai hatással voltak rá. A Rudnay Gyula Képzőművészeti Körben B. Mikii Ferenc festőművész volt a mestere, aki a főiskolai felvételi vizsgára előkészítette. Kedvenc tanárának vallotta a gimnáziumból Hódsághy Bélát, az írással és műfordítással is foglalkozó pedagógust, aki kapcsolatot tartott a Nyugat íróival is. Tőle megtanulta milyen jelentősége van a szónak.

Budapesten egy laptudósítóval beszélgetve így nyilatkozott 1976-ban szülővárosáról: „Baja az első tanárokat, mestereket is jelenti. Embereket, tárgyakat. Tudja, hogy ma is használom azt a festődobozt, amit Puskás Klára nénitől örököltem? O vette észre először, hogy ügyesebben rajzolok a többieknél, élénkebb a fantáziám. Biztatott, megkedvelt. Már a fővárosban éltem, amikor felkeresett húga ezzel a festékdobozzal. Betegágyán, halála előtt kérte meg Klári néni, hogy juttassa el hozzám, mivel a tárgy csak akkor él, ha használják.”

Amikor az újságíró megkérdezte tőle, hogy szívbélileg hová tartozik, azt felelte: „Bajai vagyok, maradok itt az Üllői úton is.”

Ugyanebben az interjúban arra a kérdésre, hogy mire gondol, ha szülővárosáról hall, ezt mondta: „A vízre. Szeretem a Dunát, a Sugovicát. Csodálatos közeg a víz. Látta már télen a kikötőt? Mások a kontúrok, a tárgyak helyzete a térben. A furcsa sejtelemben szinte lebegnek a tárgyak. Túlzás nélkül mondhatom a vízi világot költőinek.”

Bajai mestere, B. Mikii Ferenc - akire igazán nem jellemző, hogy valakit üres ígéretekkel biztat - látva tehetségét, komoly érdeklődését és akaraterejét, segítette főiskolai felkészítését. Figyelemmel kísérte pályafutását is. így jellemzi volt tanítványát, a kiváló textilművészt: „A képzőművészeti körben láttam, hogy jó rajzkészsége mellett egyik előnyös tulajdonsága a mindenféle hasznos munka érdekét szolgáló készsége. Ha kellett, szerzett modellt - maga is vállalt ilyen szerepet -, ha a szükség úgy kívánta, a köri helyiség rendbehozását is vállalta. Serkentő szerepe volt a körbe járó, képzőművészetért rajongók közösségének kialakításában. A korrigálásaimon hallottakat, látottakat magába fogadta. Büszke vagyok művészetére, mert kifejező formái mögött mindig ott láttam a fontos tartalmat. Kutató és formagazdag alkotótevékenységet folytatott. Müveiben alakító erejűvé vált anyagainak szépsége is. Haláláig tettekben megnyilvánuló szerepe volt a művészeti közéletben.”

Az Iparművészeti Főiskola textil főtanszakára vették fel, ahol Schubert Ernő érdemes művész, texti ltervező, festő, grafikus volt tanára. A textilművességet tanulta 1955-1960 között a főiskolán. Mestere a selyem168