Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Schulhoff Lipót csillagász
ják, hogy vezetéknevét nyolc éven át két f-fel írta, valamint azt, hogy a főgimnáziumnak minden évben kitűnő, az elsők közé tartozó diákja volt. Tudjuk róla, hogy tagja lehetett annak a bizottságnak, amelyiket a tanulók köréből választottak, mert Babies Kálmán tanár erre a kis testületre bízta az iskolai önképzőköri alapszabályok kidolgozását. A tizenkilenc éves ifjú 1866-ban érettségizett. Akkoriban a Schulhoff család a gyermekek számának növekedése miatt már egy nagyobb házban, a Bárány utca 360. szám alatt (ma Táncsics utca) lakott. Ekkor vonzotta még az anyagi biztonsággal kecsegtető orvosi pálya. Családja, rokonsága is azt szerette volna, ha orvosdoktor lesz belőle. Éppen csak megkezdte tanulmányait a pesti egyetemen, amikor rájött arra, hogy sokkal inkább a matematika és az égitestekkel foglalkozó tudomány, a világegyetem megismerése érdekli. Pesten a magasabb matematikának kiváló professzora akkor éppen nem volt, az elméleti csillagászatot nem oktatták. Az egykoron híres Gellért-hegyi csillagdát 1849- ben az osztrák ágyúk szétlőtték, így nem volt Magyarországon nagyobb csillagászati megfigyelésre alkalmas torony. Ezért elhagyta Pestet, Bécsben iratkozott be a tudományegyetem matematika-fizika szakára, és felvette a csillagászatot, amelynek szemináriumai a bécsi egyetemi obszervatóriumban voltak. így lett egyetemi hallgatóként az Universitäts- Sternwarte díjazás nélküli gyakornoka 1896. április 1-jétől. Az egyetemen Theodor von Oppolzer révén ismerkedett meg az elméleti csillagászat és az égi mechanika ismeretanyagával. Karl Ludwig von Littrow, a megfigyelőállomás igazgatója mellett elsajátíthatta a gyakorlati asztronómiát. Az egyetem elvégzése után 1869-ben kinevezték az egyetemi csillagvizsgáló gyakornokává. Két év múlva, 1871-ben másodasszisztenssé, 1873-ban első asszisztenssé, ami tanársegédi megbízást jelentett. Közben a Geodéziai Intézetben is dolgozott Oppolzer irányítása mellett. Bécsben kezdetben alkotóerőt igazán nem igénylő munkákkal: ismétlődő jellegű időmeghatározásokkal, távcsöves megfigyelésekkel, azok redukálásával, üstökösök és kisbolygók mérésével foglalkozott. Kimagasló matematikai képességei lehetővé tették, hogy kiszámítsa az égitestek pályáját, amikor még mechanikus számológépet sem használtak ehhez. Ezért a kutatók körében kevéssé volt kedvelt ez az apró részletekre is kiterjedő munka. Rövidlátó volt, szemmel való érzékelését zavarta gyorsan romló látása. Ez a tény arra késztette, hogy lassan-lassan felhagyjon a megfigyelésekkel, és idejének nagyobb részét az elméleti csillagászatnak, a bonyolult és hosszadalmas számításoknak szentelje. Továbbra is érdekelték a csillagászat más területei, mert elfogultsággal 163
