Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Miskolczy Dezső orvosprofesszor
ben kiadott Morfopathologia sistemunului nervos című könyv két fejezetét írta meg. Szerkesztésében jelent meg 1968-ban A bel- és ideggyógyászat határterületei című munkája. A múlt magyar tudósai sorozatban pedig Schaffer Károlyról írt könyvét 1973-ban adták ki. A magyar és külföldi folyóiratokban, szaklapokban megjelent közleményeinek, cikkeinek és a tudományos előadások kéziratainak száma 157-re tehető. „Előadásai felejthetetlenek voltak, mert ezeket áthatotta a kristálytiszta gondolkodás, a kifejezés világossága, a reá jellemző árnyaltság, a mindent átitatott egyetemes műveltség mellett a szerénység és az anyanyelv féltő tisztelete. Pedig az akkori egyetemi karban a legtökéletesebben ő beszélt idegen nyelveken, és talán éppen ezért beszélt és írt irodalmi magyart” - mondta róla emlékezve Hun Sándor, egyik erdélyi tanítványa és munkatársa. Erdélyben a magyar szellemi élet egyik vezetője volt. Szerény, humanista, de meg nem alkuvó és diplomáciai érzékkel megáldott magatartását a román vezetők is értékelték. Jó kapcsolatokat alakított ki írókkal és művészekkel is. Gazdag személyiségére jellemző volt az önfeláldozás, elfogadta a nehézségeket. Mindenben meglátta az értéket, segítőkész volt, barátaival a kapcsolatot folyamatosan tartotta. Gondolkodó és áldozatkész munkatársakat tudott nevelni, és minden időben ember tudott maradni. Dr. Juhász Pál professzor mondta róla temetésén: „Megbeszéléseken és vitaüléseken, véleménycseréken érvekkel és tényanyaggal vett részt, de nem próbált meggyőzni, hanem sokkal inkább finom és körültekintő kérdésekkel kényszerített mindenkit töprengésre, gondolkozásra, esetleg álláspontja feladására, az ő álláspontjának feladására, ahhoz történő közeledésre. Tudott kérdezni, mert átlátott a vele szemben állón, tudásával és emberismeretével mások helyzetébe bele tudta képzelni és élni magát”. Tariska István írta rá emlékezve: „Miskolczy emberi természete, érdeklődése a természet, a történelem, a társadalomtudományok és a zene iránt csodálatos volt. Aligha tudnék elképzelni is ennyire agressziótól mentes, okos emberi jóságot, aki mégis ilyen tudományos vezetői magaslatra ért fel, mint ö volt, aki mindig példamutatással serkentett, alkotott és fegyelmezett. Úgy elemezte az emberi jelenségeket, hogy mindig a jó oldala felől közelítette meg. Zeneismeretét agg koráig megőrizte, és 75 évesen is szép hangzással szólaltak meg kezében a gitár preklasszikus és renaissance hangzatai”. Tudományos munkásságának értékét és közéleti tevékenységét méltányolták. A Magyar Tudományos Akadémia 1939-ben levelező, 1946-ban 145 Ÿ !
