Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Kun Imre hangversenyrendező

Amikor 85. születésnapján a hivatásának nesztorává magaslott Kun Imrét köszöntötték, dr. Bernhart Sándor is levelet írt neki Amerikából 1977. október 15. keltezéssel. Ezt írta városunk egykori polgármestere: „De felhasználom az alkalmat ahhoz is, hogy mint a bajai egykori Liszt Ferenc Kör elnöke, s Baja város volt polgármestere is szóljak Hozzád, s megköszönjem mindazt a támogatást, amit a város zenei életének fejlesztése érdekében szép múltú egyesületünknek és városunknak nyújtottál.” (Sic!) Ezt a levelet már nem olvashatta, mert váratlanul - 1977. október 3-án - elhunyt életének 86. évében. A Dohnányi-emlékkiállításról jött haza, amelyhez dokumentumokat kölcsönzött. Előszobájában rosszul lett, és azonnal meghalt. A Magyar Rádió és a Nemzetközi Zenei Versenyek Irodája saját halottjának tekintette. Hamvasztása után október 18-án temették el a Farkasréti temetőben. Haláláról a napilapok sorra megemlékeztek.

Kun Imre a magyar zenei élet egyik nagy öregje volt, a magyar impresszáriók doyenje. Művelt, rokonszenves egyéniségével, jó szervezőképességgel és halk szóval munkálkodott fél évszázadnál több időt a zene szolgálatában. Hazánkba hozta a század világnagyságait, és kitűnő zenei ízléssel a legkiválóbb magyar művészeket ismertette meg a nagyvilággal. Szép élete volt, mert szinte mindenkit ismert a világ nagy zeneművészei közül, többeket barátjának is mondhatott. így személye élő anekdotatár és memoárgyüjtemény is volt. Társadalmi karriert is csinált, a művészvilág és a társaság kedvelt tagja lett.

A nagy hangversenyrendező irodák nemzetközi szervezetbe tömörültek. Az 1928-ban Párizsban megtartott alakuló ülésen kimondották létrehozását. Alapító tagja lett a Zenei Versenyrendezők Nemzetközi Szövetségének, beválasztották a háromtagú elnökségbe, s elfogadták javaslatát, hogy első ülésüket Budapesten tartsák meg, amelyre 1929-ben sor is került. így lett gróf San Martino olasz főúrral és az amerikai Lammonddal alelnökként irányítója az intemacionális hangversenyéletnek, a nemzetközi műsorkapcsolatok kiszélesítésének. Javaslatának eredményeként 1931-ben római kongresszusukon döntötték el, hogy az első Lisztzongoraverseny Budapesten lesz, amelyet 1933-ban meg is tartottak. Ez a genfi székhelyű nemzetközi szervezet - amelynek működtetésében segítségére volt nyelvtudása, mert franciául jól, németül és angolul is beszélt - a második világháború kirobbanásáig működött, majd később új szövetség megalakulása követte.

Jelentős szerepe volt a magyarországi zenei versenyek rendezésében, amely hangversenyrendezői pályafutásának szerves folytatása volt. így 1948-ban a Bartók-fesztivál és Bartók-versenyek; 1956-ban a II. Nemzet128