Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Ágoston Vencel festőművész

tott eszmékhez hasonlóan - szinte szociológiai analízissel tárta fel a valóságot, és kelt védelmére a paraszti érdekeknek. Mindez bizonyítja, hogy a paraszti világtól - ahonnan jött - nem tudott elszakadni.

Milyen pedagógus volt? Nemigen szeretett tanítani, pedagógiai gyakorlatában a szigorúság, gorombaság és jószívűség keveredett. Úgy tartotta, hogy senkit sem lehet megtanítani rajzolni, az ízlésnevelés ennél fontosabb, és ez utóbbiért többet is tett. Osztályzataiban kettős értékmérő szempontot alkalmazott, és nemcsak a rajzot, de a személyt is alaposan szemügyre vette, s ezután írta be az osztályzatot. Gyakorta előfordult, hogy a rajz nem volt számára fontos az osztályzásnál, csak annak készítője. Nem volt még egy tanára a bajai tanítóképzőnek, akiről annyi sztorit tudnak mesélni, mint „Pamacs” tanár úrról, ahogyan őt a prepák elnevezték. Kevéssé érdekelte a tanítás, ezért is meglepő, hogy a hagyatékában talált kézirattöredékekben milyen színvonalasan foglalkozott a rajztanítással, a tanítóképzés reformjával és az esztétikai neveléssel.

Milyen művész volt? Erre a legnehezebb választ adni, pedig számunkra ez a legfontosabb. Nem írt erről eddig igazán senki. Adóssága van vele szemben a művészettörténetnek. Az életrajzírás veszélyes műfaj egy művész bemutatására, de segíthet egy kissé művészetének megértésében, amely toronymagasan felülmúlta pedagógiai tevékenységét. Értékes és kiváló művész volt. Arra nem vállalkozom, hogy stílusát megítéljem, de könnyen állíthatom, hogy annak alapja a természet és az azt körülvevő valóság. De világnézetét, a természethez és a társadalomhoz való viszonyát kifejezte, mert erről árulkodnak művei. Az avantgárd sajátos stílusjegyeinek kialakulását érzékelni lehet művészetében.

Élsősorban az akvarell műfajában volt kiváló. Ezekkel keltett feltűnést, de portréival, aktjaival is. Az olaj, a pasztell és a rajz műfajok is beletartoztak kifejezési eszköztárába, a rézkarccal is próbálkozott. Leggyakoribb témái a vizek világa, a népi, paraszti élet, az arckép és a testábrázolás.

Önálló kiállítással először Baján mutatkozott be, majd 1931-ben Kovács Ákos képszalonjában. Legtöbbször bajai festőkkel közösen állított ki helyben, és 1935-ben a Nemzeti Szalonban a bajai művészek közös pesti bemutatkozásán. Egyénileg legtöbbször a Nemzeti Szalonban szerepelt. Az akkori művészetpolitikával elégedetlen képzőművészek által alapított KÚT (Képzőművészek Új Társasága) és a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének tagjaként sikeres pesti szereplései voltak. Ezért 1928-ban a Nemzeti Szalon Mention Honorabl-ját nyerte el a Gémeskút című akvarelljével, és azt a sok és jó kritikát, amelyet a korabeli újságok írtak róla, minden pesti és bajai szereplése alkalmából.

11