Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Juray Károly orvos

függetlenségi és báró Podmaniczky Endre kormánypárti képviselőjelöl­tek küzdöttek egymással a voksokért -, hogy ha egy szavazaton múlik Rajk győzelme, akkor menjenek érte. De Rajk nem engedte, hogy a napi politika történéseitől elzárkózó öregurat ezzel zavarják. Jurayt az akkori alkalmazkodó kor világa nem érdekelte, nem is értette, miért törik egye­sek magukat azért, hogy a politikai és a közéletben mindenáron szerepet játszanak. Őt a hajthatatlan egyenesség jellemezte. A vergiliusi - a lélek nyugalmát hirdető - elv híve volt, élte a maga egyszerű, emberi életét. Azért minden érdekelte, ami szülővárosával kapcsolatos. Az alacsony termetű, puritán gondolkodású orvos igazi jó doktor bá­csi, a szegények és a diákok orvosa volt. Látszólagos rideg külseje jószí­vűséget takart. Ha betegének nem volt pénze gyógyszerre, élelemre, megvette számára. Sokat tanult és olvasott, szakfolyóiratokat hozatott, azokat tanulmányozta élete végéig. Úgy vélte, így többet használ a la­kosságnak, mintha közügyek intézésére fecsérelné idejét. Hallatlan pre­­cízséggel minden betegéről feljegyzést vezetett, hogy mikor, ki és milyen bajjal járt nála. Beírta azon összeget is, amibe a vizit, vagy a kezelés ke­rült volna. Ha valaki nem fizetett, attól meg sem kísérelte tiszteletdíját behajtani. Betegeivel katonásan bánt, de humánusan. Háziorvosa volt közeli rokonságának, velük is elég keményen bánt. Nem sztetoszkóppal, hanem fülével hallgatta a szervezetben keletkező hangokat, zörejeket. Ha a külsőségekkel nem sokat törődő alacsony termetű, köpcös orvos­doktor életéből kiemelünk még néhány eseményt, elképzelhetjük, hogy ez a zárkózott természetű, különc agglegény milyen is volt. Erényei között említhető az a szívnemesítő viselkedése, hogy bármely magas boltbért kínáltak apja egykori üzletéért, sokáig nem adta bérbe, azt kegyeletből úgy hagyta, ahogyan apja életében volt. Ott emlékeztek a bezárt üzletben atyjukra a rokonsággal halálának évfordulóin, egészen Baja szerb megszállásáig, amikor üzletét rekvirálták. Egy tekintélyes bank megbízottai vételi szándékukkal felkeresték, és elmondták, hogy a háza helyén egy nagy banképületet akarnak építtetni. A nagyon kedvező ajánlatot azonnal elutasította. Közölte velük, akkor jöjjenek alkudozni, ha ki lesz írva a házra, hogy eladó. Annyira ragasz­kodott ehhez az épülethez - annak minden emlékével együtt -, hogy akármilyen magas összegért sem adta volna el. Napi dolga végeztével gyakran meglátogatta édesanyja sírját. Karácsonykor, amikor testvéreinek gyermekei, unokái is meglátogat­ták, mindegyiknek egy-egy aranykoronást ajándékozott. Még édesapja idejében is Váczi József volt 400 holdas szép tanyás birtokának bérlője. Amikor barátai figyelmeztették arra, hogy a pénz 107

Next

/
Thumbnails
Contents