Udvardi Lázár: Emlékeim a hadifogságból 1914-1920 (Bajai Dolgozatok 10. Baja, 1996)

Wimpffen grófi családnál vállalt nevelői állást. A hatalmas birtokhoz kastély és egy igen szépen gondozott park tartozott, ahol visszanyerte az egészségét. Özvegy édesanyját rajongásig szerette, szülővárosának ártéri erdei, a Duna szerteágazó mellékágai hazavonzották, ezért azonnal jelentkezett kérvényével a Tekintetes Iskolaszéknél, amikor hírét vette, hogy a Bajai Államilag Segélyezett Polgári Iskolában megüresedett egy állás. Megírja, hogy eddig Wimpffen Siegfried grófnál volt nevelő, ahol 2400 koronát kapott, s kéri, hogy a pályázatban hirdetett 1600 koronát 2000-re emeljék fel. Az iskolaszék tagjai közül bizonyára többen ismerték a józan, komoly, erkölcsileg fedhetetlen ifjút, és 1913. november 27-én tanárnak választották. A következő év nyarán kitört az I. világháború. A július végi hadüzenet után nemsokára megkezdődtek a bevonulások. A fiatal tanárt az elsők között hívták be a 23. Gyalogezredhez, s póttartalékos tizedesként teljesített szolgálatot az orosz fronton. A kezdeti sikerek után az orosz csapatok október elején ellentámadásba kezdtek. Ezekben a harcokban sérült meg és került fogságba Heckenshoffer Lázár. A következő hat év történetét saját maga mondja el visszaemlékezéseiben. * A naplót a mai helyesírási szabályoknak megfelelően közöljük, de ez szinte alig jelent lényeges változtatást az eredetihez képest. Elsősorban a központozás, valamint az egybe- és különírás hibáinak javítását végeztük el. Minden esetben megtartottuk az idegen szavak, földrajzi nevek eredeti írásmódját. Néhány mondat értelemzavaró toldalék- és szóhiányát szögletes zárójelben pótoltuk. Kőhegyi Mihály