Udvardi Lázár: Emlékeim a hadifogságból 1914-1920 (Bajai Dolgozatok 10. Baja, 1996)

képet, annyi új gondolatot. Nem csoda, hogy azoknak, akik lelkileg betegek, kiknek fáj az élet, a tenger oly megnyugvást hoz. Közel egy heti hajóút után elérünk Bab el Mandeb-szoroshoz, a Vöröstenger déli bejáratához. A szoros közepén egy sziget, rajta kis erődítmény, természetesen angol csíkos lobogót lenget a szél. Bámulatosan megvetették a lábukat az angolok. A Vörös-tengerben csalódtam. Igaz, hogy hellyel-közzel inkább sötét bíborszínű foltokat lehetett látni, de egészében nem sokat különbözik a többi tengerektől. A Vörös-tenger északi végén bejutottunk a Szuezi-öbölbe. Az egyiptomi partokhoz közel járunk. A partvidék lehangolóan siralmas. Sárga sívó homok, benne széltől fútt barázdák, a távolabbi sziklás dombokon sehol egy fűszál, az élet semmi nyoma. A sivatag megmutatta arculatját. Jobbra a Sínaifélsziget. Szinte keressük a horizonton a hegy körvonalait, ahol Mózeshez szólott az Úr. A parton egyik helyen angol tábor. Szuezbe érve megállunk. Két kis hajó érkezik. Az egyiket a hajó orra elé kötik, a másikat mögé. Nem tudjuk mire vélni a dolgot. Később a hajón azt a magyarázatot adták, hogy az ilyen nagy hajó, mint a mienk, csak félgőzzel haladhat, mert a hajócsavar által keltett nagy hullámok megrongálnák a csatornát. A kis sebesség mellett a hajó magát kormányozni nem tudja, azért van a két kis hajó, hogy a helyes irányt megadja. Hol ide, hol oda húzták a hajó orrát és a farát. Maga a csatorna nagy csalódást keltett. Sokkal szélesebbnek gondoltuk. Egyes helyeken úgy látszott, egy jó nekifutással a partra ugorhatnánk. Igen lassan haladtunk, gyorsabban csak akkor, midőn a csatorna útjába eső tavakon mentünk át. A tavak után megszűkül a csatorna. Izmailiában fölcsapó vasúti hidat láttunk, amely az egyik oldalára volt emelve, midőn a hajó áthaladt. Palesztinába visz a vasút. Közeledünk a csatorna vége felé. Port Szaid. Nagy sürgés-forgás, jönnek a hajóra az arab kereskedők egyiptomi dohánnyal, cigarettákkal. Aki csak tehette, nagy tömeget vásárolt. A Földközi-tenger felé a csatorna jobban kiépítve, mint Szueznél, hullámtörők, hosszú mólók, végén Lessepsnek, a Szuezicsatorna zseniális tervezőjének szobra. Földközi-tengeren vagyunk. Október vége felé járunk, két hónapi hajóút mögöttünk. Hűvös szelek, legalábbis eddigi utunkhoz viszonyítva, előkerülnek a kabátok, szinte fázunk a hosszú trópusi út után. Elhaladunk Kréta szigete mellett. De csak messziről látjuk a napfényben fehéren csillogó sziklákat; gyorsan haladunk utunk végcélja, Trieszt felé. Pár napi hajózás után fölbukkannak a hegyek, Trieszt. A magyar misszió fogad. Bemondom régi nevem, átvesznek. Újra magyar szó, újra magyar arcok, újra magyar élet. Tudjuk, hogy nehéz lesz. Hiszen ízelítőt kaptunk eleget a háborús gyűlöletből, amely évtizedekig éreztetni fogja hatását. De élni újra emberhez méltó életet, élni újra munkás életet, feledni a sok szenvedést, talán megadja az Isten. 71