Udvardi Lázár: Emlékeim a hadifogságból 1914-1920 (Bajai Dolgozatok 10. Baja, 1996)

Elöljáró sorok Udvardi Lázár visszaemlékezéseihez Ma már aligha szükséges a memoárok, az elmúlt korszakra visszatekintő írások fontosságáról beszélni. A történelmi érdeklődés felélénkülése magával hozta a különböző időszakok mind teljesebb megismerésének igényét. Szerepet játszott ebben az is, hogy az utóbbi évtizedekben a leegyszerűsített, néha tudatosan elferdített történelmi magyarázatok megingatták az emberekben a történelemtanítás és a történettudomány hitelét. A művelt nagyközönség ma szívesebben olvas és jobban hisz a személyes élmények, benyomások alapján lejegyzett eseménytörténetnek, mint a vaskos monográfiáknak, melyeket talán el sem olvas. Ennek következtében a visszaemlékezések erősen befolyásolják köztudatunkat. Különösen áll ez a II. világháborúra és az utána következő időkre, de élénk érdeklődés mutatkozik a századforduló és az első világháború eseményei iránt is. Egyre gyakrabban olvashatunk történeti elemzéseket, vehetünk kézbe forrásközléseket ezzel az időszakkal kapcsolatban. Udvardi Lázár visszaemlékezése nem tartozik ezek sorába. Hát akkor miért tartjuk kiadásra érdemesnek? - kérdezheti az olvasó. Röviden felelhetünk: mert egy érzékeny, de lényeglátó, elfogulatlan, higgadt fiatal tanár sokoldalú, színes feljegyzései ezek, aki rossz sorsa ellenére is, szeretettel és megértéssel szemléli a világot, a körülötte zajló életet, melybe akarata ellenére belecsöppent. Mélységes hite és emberszeretete mentette meg a kétségbeeséstől, s ami ezzel együtt jár, a fásultságtól, közömbösségtől, gyűlölettől. Bizonyára neki is voltak nehéz napjai, hetei, ám mindezek ellenére derűvel, egészséges élniakarással szemlélte az eseményeket, és megértéssel közeledett minden emberhez. Humanizmusa és realista szemlélete különösen érdekessé, értékessé, kedvessé teszik írását. Talán nem lesz érdektelen, ha magát a szerzőt is bemutatjuk. Heckenshoffer Lázár István (1931-ben magyarosította meg a nevét) szülei egyetlen gyermekeként 1890. augusztus 16-án látta meg a napvilágot. A Baja Belvárosi Plébánia kereszteltek anyakönyve szerint ekkor a Belváros 636. számú házában laktak. A kis Lázár naphosszat együtt játszott a környéken lakó iparosok (szabók, kádárok, csizmadiák, papucsosok, cserzővargák, szobafestők, gyer5