Udvardi Lázár: Emlékeim a hadifogságból 1914-1920 (Bajai Dolgozatok 10. Baja, 1996)

nem is volt olyan valószínűtlen, tekintettel, hogy a hegedűkészítés nagyon virágzott. Ez sokban hozzájárult ahhoz, hogy tulajdonképp valami szívélyesebb viszony a benszülöttek és hadifoglyok között sohasem fejlődött. Tovább folytattam orosz nyelvi tanulmányaim. Naponkint hozattuk az orosz lapokat, s a mi barakkunk este egész társalgó lett. Este lefordítottam az újságot, magyaráztuk az egyszerűbb embereknek a frontjelentéseket, igyekeztünk egészségügyi tanácsokat adni; általában igyekeztünk menteni mindent. A hatása meg is volt. Amíg a szomszédos osztrák barakkban 70 közül 56-an meghaltak, addig a mi barakkunkban 5-6 halott volt. Közben eljött az ősz, megkezdődött az esős évszak. A barakkokat körülfalazták vályoggal, amit katonáink a nagy melegben vertek, de a vakolat kiszáradásához már nem volt idő. Pár milliméter vastag penész képződött a falakon; a levegő tűrhetetlen volt. A hideg 1-2°C volt, december elején hó is esett, de mindjárt el is olvadt. December végén a tábort feloszlatták. Perzsiában is megkezdődtek az orosz hadműveletek, s orosz katonákat helyeztek el a táborban; egy szibériai ezredet hoztak ide. Úgy látszik, az oroszok sem bírták jobban az éghajlatot, mert pár hét múlva épp oly maláriások lettek, mint a mieink. 1915 karácsony estéjét újra a vasúti kocsiban töltöttem, útban Chodzsent felé. Chodzsent Taskenttől délkeletre, a Sir-Darja folyó mellett fekszik. A vasútállomás 9-10 versztnyire van. Este érkeztünk meg, s rögtön útnak indultunk. Elég kellemes út, hideg nem volt. Az út vége felé igen lassan haladtunk, mert sok betegünk volt. A Sir-Darja folyón érdekes kompon keltünk át. A víz elég erős folyású volt. A komp a folyó közepén lehorgonyzott tutajhoz volt hosszú kötéllel erősítve, és a víz sodra vitte át az egyik feléről a másikra. A tábor maga hasonló volt a Katta-Kurgánban levőhöz. De csak pár napig voltunk ott, mert az intelligens embereket átvitték a másik oldalon levő kreposztba (erődítmény), ahol a tiszti tábor volt. Az erődítmény egy régi agyagfallal körülvett tér volt, benne régi épületek. Az agyagfal mintegy 8-10 m magas, fölül 4-5 m széles volt, hogy a tetején kényelmesen sétálhattunk. Egyik oldalon a fal leomlott, itt jártunk be a városba. Lakásunk egy kőépületben volt. Régi épület, a gerendák cédrusfából készültek. A szomszédban leomlott egy hasonló régi ház, s a hadifoglyok a cédrusfa gerendákat mind elhordták faragásra. Hirtelen mindenki művészi hajlamokat fedezett föl magában, mert a rendkívül puha fa szinte csábított a faragásra. Én is elkezdtem egy bicskával faragni. Kifaragtam egy tintatartót, őriztem sokáig, de későbbi viszontagságaim között elveszett. A lakásban, egy nagyobb teremben, 12-en voltunk magyarok, nagyobbára székelyek, a terem másik felében cseh önkéntesek. Legidősebb, aki mintegy 23