Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek bajai iskoláiban vezetett Krónika 1936-1948 - Bajai dolgozatok 9. (Baja, 1995)
Előszó
szó volt a politikai pártokhoz való csatlakozásról, a demokratikus szellemű oktatás kérdéseiről, a pedagógusok felelősségéről is. Az 1945. évi átképző tanfolyamok tapasztalatai nemcsak Baján, hanem országszerte is kedvezőtlenek voltak, ezért hoszszas vita után - 1947-re - megszületett egy, a teljesség igényével fellépő hároméves továbbképzési terv. A tavaszi szünet elején, a középiskolai tanárok tanfolyamával közel egyidőben, a bajai népiskolai tanítók is gyűlést tartottak. Egy, az iskolák államosítását követelő, több pontból álló memorandumot vitattak meg, amelyet a kormánynak szándékoztak benyújtani. A Miasszonyunk szerzetesrend 1948-as államosítással kapcsolatos magatartását vetítette előre véleményük: „Sajnos a bajai tanítóság kivétel nélkül megszavazta, nem látott benne semmi vallásellenes tendenciát. Remélhetőleg lesznek az országban erősebb katolikus alapon álló tantestületek, s nem sikerül ezt az indítványt törvényerőre vinni.” A német fegyverletételt követően egyre erősödött a rend tagjaiban a remény, hogy hamarosan visszakapják a zárdát. Június és július folyamán többször felkeresték ez ügyben a szovjet városparancsnokot és a polgármestert is. Baján a Miasszonyunk Leánynevelő Intézet volt az egyetlen iskola, amely saját épületében szeptember 10-én megkezdhette az oktatást. Az 1945/46-os tanév legfontosabb - az egész magyar közoktatás helyzetére kiható - újdonsága a nyolcosztályos általános iskolák létrehozása volt. Az általános iskolák megszervezésével kapcsolatos viták nem sokáig köthették le a pedagógusok figyelmét. 1945 őszétől a nemzetgyűlési választásokat megelőző politikai csatározások keltették fel az érdeklődést. Arról, hogy a rend konkrétan hogyan foglalt állást, nem maradt fenn forrásanyag, de hogy nem maradtak közömbösek, azt egy igazgatói értekezleten elhangzottak igazolják, ahol azzal „vádolták a tanárokat, hogy pártpolitikával foglalkoznak az iskolában s külön is a nővéreket említették. T. Főnöknő tiltakozott ellene; tisztában vagyunk azzal, hogy ez ellen még védekezni sem lehet, mert a mi ruhánk is beszél és tisztában vannak azzal, hogy mi biztos hogy más, vagyis katolikus véleményen, párton vagyunk.” Ez akkoriban csakis a kisgazdapárttámogatását jelenthette, de ezt sugallta az új hercegprímás, Mindszenty József november elsején felolvasott pásztorlevele is. A tanév még hátralévő része a szénhiány és a pengő rohamos inflációja okozta problémák ellenére, ami a tanítási rendet illeti, viszonylag zavartalanul telt, amint azt az 1946-os tanév végén lejegyezték az évkönyvben: „...minden zavaró körülmény nélkül folyt le az esztendő. Nyugodtan megtarthattuk az előírt munkanapokat, számszerűit 183-at.” (Hasonlóan értékelték egyébként az 1946-47-es tanévet is.) 1946. augusztus 1. után az infláció felszámolásával a gazdasági stabilizáció is megkezdődhetett. A pártpolitikai csatározások s ezen belül is az oktatási rendszert közvetlenül érintő, az iskolák államosításáról kibontakozó viták azonban nem szűntek meg. Ezeket, az 1946-tól egyre élesebb formában jelentkező vitákat, nagy mértékben befolyásolták a koalíciós pártok ellentétei, s az eredményük is attól függött, hogyan fejeződik be a hatalomért vívott küzdelem. A vitákban résztvevők számára igen hamar világossá vált, hogy az iskolákért folytatott csatározásokban döntő szerepe van a szülőknek. Az alulról jövő kezdeményezések hatására létrejövő kezdetleges 15
