Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): Mészáros Lázár emlékezete. Az 1991. március 13-ai tudományos ülésen elhangzott előadások - Bajai dolgozatok 8. (Baja, 1993)

Hermann Róbert: Mészáros Lázár altábornagy fővezérsége (1849. július 1 - 1849. július 30.)

Más kérdés persze az, hogy Mészáros aktívabb, keményebb fellépése nagyobb eredményeket hozhatott-e volna? Teljes győzelemre az erőviszonyok ismeretében nem volt lehetőség. De Görgey működésének köszönhetően augusztus közepéig az orosz fősereg semmilyen hatással nem lehetett az alföldi hadi eseményekre. Haynau három hadoszlopban előnyomuló csapatait pedig még a rendelkezésre álló haderővel is le lehetett volna lassítani; hiszen bármelyik hadoszlop oldalazása vagy megtámadása visszatartotta volna a többit is. Ez pedig már csak azért is jó következésekkel járhatott volna, mert a komáromi várőrség augusztus 3-i kitörésének pozitív következményei részben éppen amiatt maradtak el, mert Haynau csapatai már túlságosan előrenyomultak, s így az osztrák fővezérség szinte csak akkor értesült erről az utánpótlási vonalait veszélyeztető magyar akcióról, amikor a főhadszíntéren véget ért a háború. Ha csatát nem is, napokat nyerhetett volna a magyar hadsereg; s az idő ebben az esetben életet is jelentett.

Mindez persze ma már csupán feltételezés. De a történelem a lehetőségek története is, nemcsak a tényéké. S Mészáros Lázár altábornagy fővezérségéről még a legenyhébb összegzés sem mondhat mást, minthogy ennek folyamán a lehetőségeknek csupán egy igen kis töredékét sikerült kihasználnia.

72