Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): Mészáros Lázár emlékezete. Az 1991. március 13-ai tudományos ülésen elhangzott előadások - Bajai dolgozatok 8. (Baja, 1993)

Hermann Róbert: Mészáros Lázár altábornagy fővezérsége (1849. július 1 - 1849. július 30.)

osztrákok, jó lenne Görgeyt Aradra rendelni, mert politikai szempontból is kívánatos egy hadsereg megjelenése azon a vidéken.13

Közben Kossuth — látva Mészáros hiábavaló erőfeszítéseit a fővezérség tényleges vitelére — Mészáros lemondását véve, ismét azzal a gondolattal kezdett foglalkozni, hogy maga veszi át a fővezérséget. Perczel egy levelét véve úgy nyilatkozott, hogy Perczelnek igaza van „a két öregurat illetően”. „Az egyik (Dembinski) mindent felejtett, a másik (Mészáros L.) csak amannak szemeivel lát”. Kossuth tehát kérte Perczel beleegyezését e tervhez, „hogy az öregurakkal végezzünk”. Július 25-én el is indult a Tisza bal partján felfelé. Eredeti szándéka az volt, hogy Perczel beleegyezése esetén előbb vele, majd Görgeyvel találkozik; de mivel 26-án Cibakházán olyan híreket kapott, hogy a Haynau vezette cs. kir. fősereg három oszlopban megindult délkelet felé, lemondott a Perczellel való találkozóról, s Cibakházán és Kisújszálláson át Kunmadarasig utazott. Itt azonban arról értesült, hogy az oroszok Tiszafürednél átkeltek a Tiszán, mire visszafordult Szegedre. Hódmezővásárhelyen, július 28-án találkozott Mészárossal. A névleges fővezér szemrehányással halmozta el a kormányzót a Perczelnek adott külön felhatalmazás és a hadvezetésbe való beavatkozásai miatt, s ismét benyújtotta lemondását. Kossuth tagadta, hogy Perczelt „független vezénylővé” nevezte volna ki. Mészáros újabb lemondásának viszont csak örülhetett, mert így egy gonddal kevesebbje maradt. Az előző napon ugyanis levelet kapott Bemtől, amelyben az altábornagy késznek nyilatkozott a fővezérség elvállalására. Ugyanakkor bonyolította a dolgot, hogy a képviselőház zárt ülésében a képviselők egy része Görgey fővezéri kineveztetését indítványozta. Fővezérről tehát gondoskodni kellett; de a szóba jöhető két tábornok távol volt. Akadt azonban egy önjelölt vezér — Perczel Mór személyében.14

Perczel, miután nem éppen behízelgő magatartásával sikerült megszabadulnia Mészárostól és Dembinskitől, július 23-án reggel 4 órakor megindult Nagykőrösre. Július 25-én már Kecskeméten volt, s mivel arról értesült, hogy Baja előtt cs. kir. csapatok mutatkoznak, 26-án Kiskunfélegyházára vonult. Innen azt jelentette Kossuthnak, hogy a vele szemben álló jelentős ellenséges erő elől sietni fog „Szeged sáncai közt állomást foglalni”. Július 28-án Kistelekről írott levelében arról értesítette Szemere Bertalan miniszterelnököt, hogy „miután Szegedre érkeztemmel amúgy is legidősb hadvezér lévén ott, minden ott működő hadak feletti parancsnokság alám fog vonatni, mégis szükség, hogy az a minisztérium részéről is hivatalosan kimondassék”. Majd néhány sorral odébb még megjegyezte: „Én Szegeden korlátlan hatalommal fogok fellépni, és remélem, hogy Ön elősegítend hazafiúi törekvéseimben”. Ugyanakkor kijelentette, „hogy Görgey tábornokkal — feledve a múltat — szívesen teendek mindent”.

13 Perczel szándékára Id. MOL OHB 1849: 9701. — Mészárosék szándékaira ld. Mészáros i.m. II. 297., 301 — 302. — Mészáros intézkedései és a hadügyminisztérium utasításának hatása: HL 48 — 49. 39/53., 73., 90., 203.; Mészáros további intézkedéseit ld. uo. 39/174., 109. (Knezicnek), 234. (Görgeynek), 40/187—188. (Hadügyminisztériumnak).

14 Kossuth levele Perczelhez: KLÓM XV. 778 — 779. Útjára ld. uo. 781 — 786. — Találkozója Mészárossal: Mészáros i.m. II. 302. — A fővezéri kérdésre ld. még KLÓM XV. 784 — 787.; Hunfalvy Pál: Napló 1848—1849. Sajtó alá rendezte Urbán Aladár. Bp., 1986. 310 — 313.; Vukovics i.m. 165—168. és V Waldapfel Eszter: A forradalom és szabadságharc levelestára. IV. Bp„ 1965. 270 — 271.; Szemere i.m. 173—177. — Bem levelét Kossuthnak közli (Wilhelm Ramming): Der Feldzug in Ungarn und Siebenbürgen im Sommer des Jahres 1849. Pesth, 1850. 510 — 511.

69